…avagy a nagy Tesco-leleplezõ blog offline élete céges körökben… A corporate júzerek minden aljasságra képesek, ha megkaparintanak egy postafiókot, vagy internethozzáférést. Jöjjön itt egy mai elrettentõ példa… FRISSÍTÉS! :> Adott ugye egy erõsen botrányszagú sztori, amelyrõl már többen beszámoltak a neten, nevezetesen, hogy egy korábbi Tesco-alkalmazott kitálal, azaz elõször blogban, majd mintegy felbuzdulva az olvasottságon, bár elüldözvén a Blogtérrõl, egy amerikai szolgáltatónál találván megnyugvást, újabb és újabb részletekkel szolgál a hamarosan megjelenõ könyvbõl… Az egész alighanem akkor kapott nagy publicitást, amikor megjelent az Indexen, illetve elõtte a Tékozló Homáron. Na, ez tette be a kaput valamelyik idült korprét júzernél… Szegény ember, nem találván más megoldást, hogy csatlakozzon a gaz imperialista nagytõke leleplezéséhez, fogta magát és elképesztõ lépésre szánta el magát. Elõször is, fogta a Homár cikkét, majd bemásolta egy Word-fájlba.

Aztán gondolt egy bátrat és elkocogott a Blogger.com ominózus, fent említett oldalára, és nagyjából bemásolta az egészet a doksiba. Érdemes megfigyelni mélységes szakértelmérõl árulkodó megjegyzést (kattints a kis képre), amely szerint “bizonyos “amerikai szerverrõl”” szavakat használva beszél az blogger.com-on regisztrált blogról. Aztán fogta magát, és elmentette a fájlt Dok1.doc címen, ami annyit legalábbis elárul róla, hogy magyar Wordot használ… Aztán fogta, és szétküldte –gondolom– az összes ismerõsének.

Azt sajnos nem tudni, hogy vajon azért küldte szét, mert esetleg a Tesco, vagy valamelyik szupermarket-lánc cinkos munkatársa, és a levélnek az a mondanivalója, hogy “lebuktunk”, vagy esetleg egy vásárló, aki maga is járt már pórul ilyen kereskedelmi egységekben… Az biztos, hogy hozzánk a céghez már ebben a formában érkezett… (Sajnos elfelejtettem megnézni, hogy a Word fájl tartalmaz-e a szerzõre nézve adatokat (hétfõn megteszem, bár kétlem)…) UPDATE!!!! Megnéztem a doksit! A szörny szülõje Attila, Dorogról! Gratulálunk!