Mindig is az volt a véleményem, hogy Magyarország egy elfuserált ország, ahol csak az számít embernek, akinek ingatlantulajdona van. Még akkor is, ha az adott ingatlanra vonatkozó felelősséggel és megfelelő tőkével távolról sem rendelkezik. A legtöbb kockázat azonban egy megfelelő biztosítással orvosolható lenne (ennek ellenére a legtöbb ingatlan nincs biztosítva). Vannak azonban olyan meglepetések, amelyek a (szerintem) elavult és életben tartott jogszabályok alkalmazása és fenntartása miatt gondolkodik el azon, vajon megéri-e ez neki.
A ház, amelyben felnőttem, az ötvenes években épült bérház volt, a rendszerváltás hajnalán (szerencsésen még éppen kifogva a nyolcvanas évek végén lezajlott IKV-felújítást) a frissen alakult Önkormányzat tömeges ingatlan-eladásai során jutott a lakók tulajdonába.
A tulajdonosi struktúra nem volt tiszta, a tetőteret megtartotta az Önkormányzat azzal a nem titkolt céllal, hogy oda lakásokat építsen később. Ez a terve azonban az idő múlásával alábbhagyott, majd egy hosszadalmas perbe torkollott, amelynek nyertese a Társasház volt, amelynek így sikerült érvényesítenie a többség érdekeit, azonban ez szöges ellentétben állt az Önkormányzat céljaival.
Nos, nem Magyarországon lennénk, ha a történet nem a burkolt hatósági megtorlással folytatódna. Bár nyilván semmilyen bizonyíték nincs rá, hogy a Polgári Védelmi Hatóság (vagy hogy hívják, továbbiakban PVH) az Önkormányzat ajánlasai alapján cirkál és ellenőriz (15 évig hallani se lehetett róluk, és a véletlenekben sem hiszek túlzottan), de ha mégis, akkor csak annyit: a legtöbb ingatlantulajdonos alighanem soha az életbe nem akarna ingatlantulajdonos lenni, ha tisztában lenne, milyen meglepetések érhetik saját tulajdonában.
A 22/1992. (XII.29.) sz. KTM rendelet az életvédelmi létesítmények létesítséről, fenntartásáról és békeidőszaki hasznosításáról szól. A rendelet hatálya kiterjed a polgári védelem céljára szolgáló és a polgári védelem által a 32/1977. (XII. 31.) ÉVM rendelet szerint nyilvántartott minden életvédelmi létesítményre (továbbiakban: óvóhely).
Az óvóhely és berendezései, felszerelései fenntartásáról, bármikor történő rendeltetésszerű használhatóságáról megfelelő és folyamatos karbantartásáról, valamint felújításáról, korszerűsítéséről, esetleges bővítéséről (a továbbiakban: felújítás) a Polgári Törvénykönyv és a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletéről szóló jogszabályok előírásainak megfelelően a tulajdonos (bérlő) köteles gondoskodni.
Ugye nem kell ragoznom az 1977 és 2007 között eltelt 30 év világpolitikai eseményeit, ami alapján bátran kijelenthetjük:
– kicsi az esélye egy hagyományos háborúnak, amelynek során a hagyományos óvóhelyeknek lenne értelme;
– megváltoztak a tulajdonviszonyok.
Tehát, ha a kedves olvasó egy olyan ingatlanban lakik, amelyben van hivatalosan regisztrált óvóhely, az alábbiakat jelenti:
– nem használhatja rendeltetésszerűen a helyiséget,
– felújításáról a közösségnek kell gondoskodnia,
– nem tudja bérbe adni a helyiséget (hiszen nincs olyan bérlő, aki aláírja, hogy szükség esetén 24 órán belül kiüríti egy raktárat) .
A pénz nyelvére lefordítva: bevételkiesés és költségnövekedés.
Idegépelem a rendelet mellékletét, hogy teljesebb képet kapjunk, milyen kötelezettségekkel jár egy óvóhely az ingatlanunkban:
- Rendszeres és szakszerű szellőztetés, takarítás.
- Falakon, födémeken, padozaton, egyéb épületszerkezeteken, PV és egyéb nyílászárókon bekövetkezett káros változások (repedés, kilazulás, vetemedés, nedvesedés, vakolathullás stb.) megszüntetése.
- Falak, födém és egyéb épületszerkezetek szükség szerinti – de legalább háromévente történő – három rétegű meszelése, festése.
- Fém- és faszerkezetek (nyílászárók, csövek, gépi berendezések, víztartályok, tartószerkezetek, szerelvények, vezetékek, kábelek stb.) szükség szerinti – de legalább ötévenkénti – teljes (tartályok esetén külső, belső) felületkezelése, mázolása.
- Elektromos világítási és erőátviteli hálózatok és ezek tartozékai hibátlan működőképességének biztosítása. Szigetelési és földelési ellenállás mérése, jegyzőkönyvi rögzítése.
- Gépészeti (levegőellátó-, fűtő-, vízellátó-, csatornázási- és tartalék áramellátó rendszerek, azok tartozékai, szerelvényei és berendezési tárgyai stb.) mindenkori hibátlan működőképességének biztosítása, ideértve a gépek szükséges mértékű „kis” és „nagy” javítását is.
- A 6. pontban írt berendezések működőképességének legalább havonta egy alkalommal történő ellenőrző működtetése, és ennek külön ezen célra felfektetett „Gépnapló”-ban történő rögzítése.
- Az óvóhely gáztömörségének biztosítása. Kétévenkénti – a polgári védelmi parancsnokság megbízottjának jelenlétében történő – gáztömörségi bevizsgálás, ennek jegyzőkönyvi rögzítése.
- Az óvóhelyre vonatkozóan a helyszínen rendelkezni kell
a) az óvóhely használatát ellenőrző szervek megállapításainak rögzítését szolgáló, 2 példányos (indigós vagy átírós), számozott oldalszámú, hitelesített „Ellenőrzési Napló”-val és a 7. pontban szereplő „Gépnapló”-val, valamint az 5. és 8. pont szerint jegyzőkönyvekkel;
b) az óvóhely statikai teherbíró képességét vizsgáló és rögzítő – óvóhelyi tervezésben jártas statikus által készített, és a polgári védelem megyei (fővárosi) parancsnoksága által záradékolt (védőképességileg besorolt) – szakvéleménnyel;
c) az óvóhely 1:100 vagy 1:50 léptékű felmérési rajzával.
Magyarország, 2007.
AZso dot net 