Tegnap, mivel ketten maradtunk az ebéd-zónában, ezért Dénes kollégám javaslatára a piacra mentünk mustáros-kolbászozni. Évek óta nem voltam, kedvem is volt hozzá, úgyhogy kisétáltunk a közeli óbudai piacra, ahol a hentesnél vettünk magunknak frissensültet/főttet – én két szál főtt kolbászt – és mustárral, kenyérrel és némi light colával (mert azért vigyázunk a vonalainkra) megebédeltünk. Ez a klasszikus kolbász mustárral kaja egy remek dolog, de azért jó, mert ritkán eszek ilyet és akkor mindig nagyon ízlik.

A kaját le is fotóztam, Csoki máris kommentben nyújtotta be petícióját, de – fiatalság-bohóság – nem kell rögtön rosszul lenni egy kis főtt kolbásztól, főleg, ha jó. Igazi pukkasztás ez, Csoki-pukkasztás. Provokáció. Műbalhé. Ha még erre a menüre rányomtam volna egy sajtos-tejfölös lángost – ugrattam is vele Dénest, forgott is a szeme – akkor bizony kifeküdtem volna teljesen, így azonban helyreállt a lelki egyensúlyom. Ráadásul a piacon vettem sárgabélű görögdinnyét, amit évek óta nem láttam (mert nyilván nem jártam piacon se évek óta) , úgyhogy este azzal pedig Mónit kergettem el a környékemről, “mert ha dinnye, az legyen piros”, ez meg igazi Móni-pukkasztás volt, úgy látszik ez tegnap egy ilyen nap volt.