Fotóséta: Esztergom

OK, akkor már tényleg itt vagyunk a múlt hétvégénél, ahol hasonlóan a korábbiakhoz, a meteomókusoknak megint lövésük sem volt, hogy milyen idő lesz. Mondtak záporesőt, libaszart – mindent, ami belefért. Csakhogy ez már minket nem érdekelt, mert az ablakon kinézni szép idő volt. Mivel a Füvészkert 13 óráig zárva volt, illetve a Gyermekvasút napján induló nosztalgiaszerelvényre alighanem már nem fértünk volna fel (ha egyáltalán odaérünk), ezért elővettük a múltheti ötletet, azaz: irány Esztergom!

Visegrád felé mentünk, Tahitótfalu és Dunabogdány között a kanyargós rész egészen katasztrófális állapotban van, nem is értem, hogy lehet ez. A gödröket kerülgetve az jutott eszembe, hogy egész jól tűrik az errefelé ingázók ezt – én biztos háborognék már…

Amúgy eseménytelenül telt az utunk, befordulva a Bazilika parkolójába óriási csődülettel találtuk magunkat szemben – Alfa Romeo találkozó volt. Hmm, amíg a szem ellátott, olasz autók. Sok egyforma, de néhány különleges…

Aztán átvergődtünk az autókon és bementünk a Bazilikába, ahol körbenéztünk. Többször voltunk már itt, úgyhogy főleg a fotózással kísérleteztem. Ezután felmentünk a kupolába. Megmondom őszintén, hogy erre nem igazán emlékeztem, pedig állítólag voltunk már ott Mónival. 413 lépcső vezetett fel, apró csigalépcsők voltak, nem volt vészes. Szerencsére pont nem jött senki szembe, mert elég szűkös lett volna. Fent elég komoly szél fújt, Móni néhány méter után szépen visszatolatott, neki elég volt ennyi. Én nem adtam ilyen könnyen magam, bár erős szél fújt, de nem voltak a széllökések olyan vészesek. Ijesztő volt a magasság, de nem féltem, mert nem igazán lehetett a tető mérete miatt érzékelni a mélységet.

Ezután lementünk a hídhoz, dobtunk be egy órára való parkolási díjat (szombaton és vasárnap is kell fizetni, pedig üres a parkoló), aztán felmentünk a hídra. Mivel elég jól haladtunk, ezért át is mentünk a hídon. Ott jöttünk rá, hogy ehettünk volna ott is (még lett is volna otthon 15 ojró) jó kis sztrapacskát, de végülis másképp terveztünk (ketten kétfélét), úgyhogy csak lementünk a parti sétányra. A parti sétány vadiúj, de a hídtól nagyon messze van csak lejáró, elég érdekes. Fotóztunk, nézelődtünk, aztán elindultunk visszafelé.

Hazafelé a Pest felé tornyosuló felhőt figyeltük, de azért beültünk Dunabogdányban a halas vendéglőbe. Én pisztángot ettem, Móni hekket, kenyérrel és koviubival. Jó volt.

Innen már eseménytelenül telt az utunk hazafelé, jóllakottan…

A fotók elég jók lettek, Manuális módban 6 képből készítettem a HDR-eket…