Otthonszülés problematika…

(Mivel elakadtam a video-editálásban, ezért más témában tolom a kontentot.)

Napjaink egyik forró témája a vörösiszap/MAL téma mellett az, hogy a rendőrség letartóztatta Geréb Ágnest, aki ellen több eljárás is folyamatban van (bónuszkérdés: mi tart ennyi ideig egy tárgyaláson?), és egy újabb rosszul sikerült szülés kapcsán állították elő nemrégiben.

Az otthonszülés témája olyan megosztó, hogy azt már szinte tanítani lehetne. Miközben végzettségtől/szakmától/lakóhelytől függetlenül megosztja az embereket, benne van a rendszerváltás utáni társadalmi folyamatok hibarendszere is. Mint egy állatorvosi ló – amelyik otthon akar szülni…

Mivel én se apa, se nő nem vagyok, ezért könnyen el lehet intézni a véleményemet azzal, hogy “Honnan tudná!”, ami akár igaz is lehet. Akinek ez az egyszerűbb, tegye ezt. A többiek olvassanak tovább bátran, ha kiváncsiak arra, hogyan látja egy kívülálló.

Először is, azt gondolom, hogy otthon szülni nem akkora truváj. A nők természetes vágya az, hogy biztonságban érezzék magukat és magzatukat a szülés közben. Az, hogy ezt nem tudják elképzelni egy kórházban, az elmúlt 60 év természetes hozadéka. Az emberek gyk. meghalni járnak kórházba. A többség orvoshoz sem jár. Amikor pedig mégis elmegy, akkor már általában késő. Ezért természetes, hogy kialakul egyfajta rossz érzés a kórházakkal, orvosokkal szemben.

Másfelől, az elmúlt 20 év egyik legnagyobb adóssága (és nem látni, meddig még az) az egészségügyi rendszer átalakítása. A rendszer ugyebár úgy működik, miközben megőrizte a háború előtti elnevezését (társadalombiztosítás), mint egy egyszerű piramisjáték. A befizetők pénzéből finanszírozzák a kifizetéseket. Emiatt a rendszer érzékeny a demográfiai folyamatokra. Amikor kevés a fiatal (ez van most, és csak rosszabb lesz), sok az adóelkerülő, akkor kevés a bevétel, miközben több a kiadás, hiszen az emberekre jellemző, hogy az életük során a haláluk előtti periódusban költi rájuk az egészségügy a legtöbb pénzt (a statisztikát javítják a szervdonor motorosok, az öngyilkosok és hasonlók). Másrészt, az elmúlt 20 év, a rendszerváltás kifejlesztett egy olyan gyakorlatot, amelyben az orvosok a magánrendelések felé terelik a közegészségügyben felbukkanó fizetőképes betegeket. Végül pedig ott az egészségügyi dolgozók helyzete. Az alulfizetett dolgozók helyzete kilátástalan. Túlterheltek. Ahogy mondani szokták, csak az áldozatos munkájuk miatt nem omlik össze a rendszer.
De vajon megengedhető-e az, hogy egy alulfinanszírozott rendszert az alulfizetett, túlterhelt és ezért morális felelősségre nem vonható alkalmazottak vigyenek a hátukon, miközben a rendszerből kiveszik a pénzt a privát szolgáltatók?
Ehhez bónuszként jön a hálapénz intézménye, amely az egyetlen (de nem biztos) eszköze a túlélési esélyek növelésének egy olyan rendszerben, amelyben mindenkit megillet ugyanaz az ellátás egy közepesen ellátott közkórházban.

Ez a (minimum) két összetevő vezet oda, hogy ma Magyarországon az ember egy része nem bízik a kórházakban és a nők egy része otthon akar szülni. Az orvosok ezzel szemben a teljes tiltás ellen lobbiznak, hiszen nem akarják a zsebbe jól fizető kuncsaftokat elveszíteni.

A megoldás, bár egyszerű, aligha közeli. A megoldás a biztosítási alapú orvosi ellátás, közegészségügy tényleges bevezetése. Vagyis, mindent lehet, amit a kuncsaft megfizet. Ha otthon akar szülni, kimegy az orvosi team. A ház előtt ott várakozik a mentő, biztos, ami zihher, és ezt az ügyfél megfizeti (akár extraként, akár a biztosítás részeként). Ehhez nyilvánvalóan alapjaiban kellene megreformálni a rendszert és jónéhány évig aktívan fizetni az egyéni biztosítást. Ekkor mindenki azt választhatna, amit szeretne. Ha pedig többet szeretne extra pénzért azt is megkapná.

A kulcskérdés ugyanis az emberi élet értéke. Korunkban az emberi élet a legnagyobb érték – melynek elismerése a modern civilizációban való jelenlét ára. Voltak korok, amikor az emberi élet nem sokat ért. Ma viszont az élet és annak védelme az elsődleges feladat kellene legyen minden ember számára.

Az ember gyermeke az egyik legsérülékenyebb utód az emlősök között. A leghosszabb nevelés kell neki, hogy elérje a felnőttkort. Ennek az ára pedig pénzben szinte kifejezhetetlen. De legalábbis akkora, amekkora értéket az ember nem kerülhet el.

Összefoglalva, a kulcskérdés nem az, hogy szülhetnek otthon a nők, hanem az, hogy az egészségügyi rendszer képes-e az otthon születendő gyermek és anyja egészségét garantálni egy esetleges komplikáció során?

Nos, a válasz erre a kérdésre pedig az, hogy jelen pillanatban a rendszer, amely szinte magát is alig tudja fenntartani, ilyen extra szolgáltatásokra képtelen. Ezzel együtt vannak kultúráltan felszerelt szülőosztályok, ahol kétágyas szobát is lehet bérelni. Kádas szülőszobák, meg hasonló jóságok. Egyetlen szempont kell vezessen mindenkit, az emberi élet megvédése.

Úgy néz ki, hogy a “rendszerben” nem bízók (tipikus embertípus, l. még H1N1-szkeptikusok) azzal próbálnak érvelni, hogy az otthonszülés alapvető emberi jog. Csak sajnos azt felejtik el, hogy egy ilyen kivéreztetett és még most is vérző egészségügyi rendszerrel, az önfeláldozásukkal saját magukat túlterhelő és csapdába ejtő alkalmazottakkal üzemelő “rendszer” nem elég hatékony, ha mégis baj van. Márpedig a baj nem jár egyedül…

Én azt gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben

  1. felelőtlenség korrekt orvosi felügyelet nélkül otthon szülni
  2. jól meg választani az orvost és az intézményt, ahol a nő szülni akar
  3. sürgősen neki kellene látni az egészségügy alapjaiban történő megreformálásához.

Ha az egészségügy helyzete javul, akkor majd bátran lehet engedni az otthon szülést, de legyen ott orvos, mentő készenlétben (megfizetve és megbecsülve) – ahogy ez Európa nyugati felén létező gyakorlat…

Te mit gondolsz?

Otthonszülés problematika…” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Amit én gondolok:) csak mert kérfezted:P
    Tetszik a cikked, korrekt, a problémát több oldalról is körbejárod. A biztonság és a finanszírozás a két kulcskérdés.
    Amit fontos kérdés, mekkora pénzbefektetés kell, az ésszerű biztonsághoz. Ehhez a nyugati példát érdemes figylembe venni, ahol se orvosi gárda, sem mentőautó nem vonul a helyszínre, hanem pont annyi trötnénik, amennyi itthon is, csak jelenleg törvényen kívül, hogy egy 2-6 fős bábákból és dúlákból álló csapat megy a szülés helyszínére, és amirkor komplikációra utaló jelet látnak, indulnak a kroházba, extra esetben(fekve szállítás igényelt) mentőt hívnak. Ez a módszer ma Magyarországon 22 éve alatt, közel 3000 szülésnél 3 szérült, és 1 elhunyt gyermeket követelt áldozatul, ami nem rosszabb a korházi statisztikáknál(várhatóan komplikáció mentes szülés esetét vizsgálva)
    Érdemes megnézni azt is, hogy mennyit spórol egy szülő nő, ha nem intézményi ellátást igényel a szüléséhez (és nem kap oxitocint, edát, stb-t, amik a költséget növelik az ellátáson felül). Ez a pénz többszöröse annak, amit kifizetne hálapénznek.
    A szülés egy temészetes folyamat, melynek komplikációi nem egy pillanat alatt alakulnak ki, figyelmes, és szakértő szemek(amik vannak hazánkban) észreveszik, és megakadályozzák a bajt. Ezek az (általában) asszonyok, akik segíteni tudják az anyukákat intézményen kívül, és lehetőséget adnak a bábai gondoskodással kísért szülésre megadják már most az infrastruktúráját az itthoni háborítatlan szülésnek. Sokat segíthetne, ha kommunikáció alakulna ki komplikáció esetén a korházzal, nem pedig menekülnie kéne az addig segédkező szakembernek, aki pontosan tudja mi a helyzet az anyukával, és a babával.
    Szóval gyakorlat van arra, hogy mikre volna szükség, kész törvénytervezet van 2007 óta. Ezt persze nem látja minden ember, mert minden ember, csak a problémás eseteket látják, és az önzőnek titulátl anyákat. Pedig ennél sokkal több van már a háttérben. Én örülnék a legjobban, ha el tudnám hinni, hogy nem csak a szándék hiánya teremtheti meg azt a helyzetet, ami most kialakult, mert ma, egy ártatlan ember van börtönben, aki sokkal inkább megmentette egy csecsemő életét, mint veszélyeztette.

Hozzászólások lezárva.