Hétvégén csapatépítésen voltam, úgyhogy leírnám néhány gondolatomat ezzel kapcsolatban…

A csapatépítés a multicégek által meghonosított eljárás, azt a célt szolgálja, hogy a kollégák még jobban megismerjék egymást; esetenként extrém, a munkájuktól teljesen eltérő helyzetben próbálják összefogásra nevelni őket. A csapatépítő tréningeknek általában része egy(két?) féktelen buli, ahol az alkohol hatására szintén inkább az őszinte jellem kerül előtérbe, mint a munkahelyen megjátszott szerep…

Én alapvetően nem szeretem a csapatépítő tréningeket, mert sokszor ostoba, erőltetett, ami nem jó. A jó csapatépítő tréning laza, de azért konkrét, teljesíthető programmal rendelkezik, úgyhogy ennek megfelelően nem fárasztó, nem erőltetett. Ilyesmit próbáltunk összehozni mi is magunknak.

Csapatmunka

A HBSE óta kerülöm a one-man-showt, mint műfajt, úgyhogy nem eresztettem el a szervezőbizottságot az ötletelés után, ez bizony csapatjáték volt a javából. A három napot felosztottuk idősávokra és azokat töltötte be egy-egy témafelelős. Így lett külön témafelelőse az első napnak, amikor a siklósi várat néztük meg és túráztunk a Tenkesen, a második napnak, amikor kincskereső játékot játszottunk Pécs belvárosában, a délutáni open air partynak, a szombati városnézésnek. Én vittem a szállásügyeket és az ebédeket, de volt külön témafelelőse a piknikeknek és a busznak is.

Ez utóbbit leszámítva, valamennyi szállító pontosan és jól teljesített, sőt túlteljesített, így lett vezetőnk a máriagyűdi kegytemplomban, ahol még két dalt is eljátszottak nekünk, lett erdészünk, aki az erdőről és a munkájáról mesélt. De így lett a második este egy grátisz borkóstolónk, ami nélkül sosem kóstoltam volna meg és vettem volna kajszibort.

A buszt szervező utazási iroda viszont nagyon szépen megszívatott minket, átvert. Jól reprezentálta a tipikusan magyar saját magát lejárató vállalkozót, akitől a büdös életbe’ többet nem veszünk semmit. A váltást nem tudjuk mire vélni, hiszen 8-10 éve kitartó ügyfeleik voltunk. Hát így múlik el…

Szerintem összességében jól sikerült a túra, még ha hozzávesszük az időlimitet rugalmasan (elasztikusan) kezelő kollégákat, vagy a minden kocsmába beülni akaró kollégákat, vagy az indulás előtt két perccel ébredő kollégákat. Vagy ha hozzátesszük, hogy az időjárás kiütötte az egyik gyalogtúránkat, ami szerencsésnek is tekinthető, mert alighanem nem tart hajnal négyig a buli, ha előző nap még megjárjuk Kisújbányát. No, majd legközelebb…