Ausztria 2011: Großglockner Hochalpenstrasse #1-2

Majdnem három év kellett hozzá, hogy újra nekivágjunk a mumusunknak, a Grossglockner Hochalpenstrasse-nak. Emlékszem, három évvel ezelőtt milyen lelkesek voltunk, mert fogalmunk sem volt rá, mi vár ránk (de leginkább az autóra). Mára ez kristálytisztává vált, és minden évben költöttünk az autóra (ez talán csak 2009-re nem igaz, de akkor az esküvőre költöttünk), úgyhogy most nyugodt szívvel vágtunk neki az útnak, az autó készen állt technikailag. Mentálisan az utasok is készen álltak, bár nyugodtan mondhatjuk arra, aki két hete a webkamerákat nézi naponta többször, hogy kicsit túlzottan is rápörgött a témára…

Amikor szerdán még otthon a masszív esőzést (néha havazást) ígérő időjárásjelentést nézegetve felvetettem, hogy le kellene fújni az utat, áttenni későbbre, akkor Móni közölte, hogy “most már megyünk és kész!”. Hát, lehet egy ilyen erős akaratnak ellentmondani? (Nem.)

Így aztán az első napon egyből a lovak közé csaptunk és megindultunk a Ferleiteni kapu felé. Bár a felhők alacsonyan voltak, abban bíztunk, hogy feljebb kitisztul, de ez utólag csak olyan volt, mint amikor a síkvidéki hülyegyerekek abban bíznak, hogy a hegyek nem meredekek, pedig de.

Naszóval, olyan jegyet vettünk +4 ojróért, amiben benne van a “szomszédos” Felbertauern-völgy alagútjának ára (10 helyett csak ennyibe kerül), úgyhogy ezzel el is dőlt, hogy visszafelé arra jövünk, csinálva egy durván 200 kilométeres hegyitúrát.

Ferleiten után egy 13 kilométeres, 9.7 százalékos folyamatos emelkedő várt ránk egészen a Fuscher Törlig. Ez persze sok-sok kanyarral van megtörve, de azért valahogy mégiscsak fel kell jutni 1145-ről 2428 méterre…

Az út építő gondoltak a síkvidéki versenyzőkre, és sok-sok megállót építettek, amelyek közül néhány egy tematikus park megállóit képezi, amely tematika szerint megismerhetjük a magashegyi élővilágot, a természetet, a hegyeket, az út építésének történetét – sok érdekes dolgot tudhatunk meg az alpesi életről.

Az első szakaszunk  Piffkarig tartott, ahol némi kuplungszag érződött, azonban többet soha, úgyhogy némi technikai megálló (kiállítás – wc – hűtőmágnes) indultunk is tovább. Erről itt a videó:

A szűk kanyarokkal tarkított, folyamatosan meredek útról elvileg gyönyörű kilátás nyílik a fuschi völgy tetejére, amelyet meredek sziklafalak zárnak le háromezres csúcsokkal, amelyek túloldalán helyezkedik el a Grossglockner, ezeket a csodálatos hegyeket azonban egyáltalán nem láttuk a néhol 10-20 méteres látótávolság miatt.

A Piffkarnál lévő parkolóban megálltunk egy technikai szünetre, majd indultunk tovább…

Folytatása következik…