Utunk a Tapolcai-medence felé egy hangulatos úton Nagyvázsony mellett vezetett, így adta magát, hogy meglátogassuk eme látványosságot. Érkezésünkkor eleredt az eső, így betértünk a Vázsonyvölgy Étterembe megebédelni, illetve kibekkelni, hogy elálljon az eső. Azt kell mondanom, hogy senkinek sem tudom tiszta szívvel ajánlani az éttermet, jó eséllyel nem felel meg a tisztasági elvárásoknak – sajnos erre csak utólag jöttünk rá.
A várhoz ettől a parkolótól egy néhány perces séta vezet, itt rögtön választás elé állunk, ugyanis három opció közül is lehet választani. A belépőjegyet csomaggá lehet bővíteni, a vár mellett meg lehet nézni a panoptikumot, a néprajzi “múzeumot”, a lovagi játékokat. Nos, ez utóbbit leszámítva befizettük a teljes csomagot, de őszintén szólva, nem nagyon érte meg. A vár még csak-csak, hiszen szépen rendbe van téve, de a panoptikum már olyan műfaj, ami nekem annyira nem bejövős, a néprajzi kiállításon pedig éppen a gondnok balhézott ott valakivel, vagy nem tudom ki lehetett, mindenesetre sajátos hozzáállás óbégatás mellett turistákat terelgetni.
Így aztán a várrom 700 forintos belépőjét tudom ajánlani, az megéri az árát.
De miért rom?
Nos, a várat a Vezsenyi-család építtette a XV. század közepén. Mivel 1472-ben férfi ágon kihalt a család, Hunyadi Mátyás király a hadjárataiban jeleskedő Kinizsi Pálnak adta.
Ekkoriban épült a kapubástya (barbakán). 1490 Habsburg Miksa trónkövetelő zsoldosserege elfoglalta és Kinizsi csak a következő esztendőben indított hadjárat során tudta visszafoglalni.
Kinizsi 1494-ben, Szendrő ostroma közben bekövetkezett halála után özvegye sokkal színesebb történelmi tényekkel színezte a vár történetét. A Magyar Benigna névre hallgató úrhölgy Kinizsi halála után hamarosan újra férjhez ment, azonban férje, Horváth Márk egy lóról leesve nyakát törte. Így aztán harmadszor is férjhez ment Kereky Gergelyhez, aki erőszakos, durva ember hírében állott, akinek kegyetlenségét megelégelve az úrnő bizalmasaival 1519-ben megölette. A gyilkosságra azonban fény derült, úgyhogy a hölgyet Kinizsi érdemeire tekintettel nem ölték meg, csak a felvidéki Zsolnalitva várába száműzték.
Ezután a második férj rokonai, a Horváth-család szerezték meg a várat, akik megvastagították falait, a közeli pálos kolostor köveit használva ehhez, amelyet egyszerűen felrobbantottak (sajnos az eső elzavart minket, hogy a kolostort is megnézzük).
A kolostort egyébként Kinizsi alapította, őt 1494-ben ide temették. 1543-ban a kolostor elnéptelenedett, sorsát a török megszállás pecsételte meg 1552-ben, amikor attól való félelmükben, hogy a török a vázsonyi várral szemközt erődítéssé alakítaná, felrobbantották.
A várat Zichy-család 1649-ben szerezte meg. Az utolsó harci cselekmény a Rákóczi-szabadságharc vívták falai előtt, majd börtönként, később a cselédek lakhelyévé vált, mivel a Zichy-k kastély építettek a szükségleteik kielégítésére. A kastély napjainkban magántulajdon, szállodaként üzemel, nem látogatható.
Így a vár lassan az enyészeté lett, végül 1955-ben kezdték meg a restaurálását.
Így utólag, az egyéb kiállítások helyett mindenképpen a kolostor romjainak megtekintését ajánlom a vár mellett a Nagyvázsonyba látogató utazóknak.
Visszajelzés: Hazajáró | Kinizsi-vár, Nagyvázsony