A múltkori biztató kezdet után nem volt mit tenni, csak fejet hajtani a követelőző rajongók előtt és folytatni a sütési eljárás gyakorlását, hiszen jó pap is holtig tanul, hát még egy ateista, arról nem is beszélve, hogy ismétlés a tudás kedves édes anyja!

Így aztán megint kalácsot sütöttem, a recept ugyanaz, a folyamat ugyanaz, leszámítva, hogy sikerült megoldani a kelesztés és a sütés hőfok-problematikáját.

A kelesztés a sütőben tényleg jó lett úgy, hogy a kenyérsütő-program lejárta előtt 15 perccel begyújtom minimumra a sütőt, aztán a végén lekapcsolom és abban kelesztem még 50 percig a tésztát.

A sütési hőfok is nagyjából jó lesz, a mi sütőnkön a 220-as jelnél kell 15 perc, utána le lehet venni 180 fokra és úgy sülhet tovább.

Az egyetlen tökéletesítendő dolog, az az esztétika, ugyanis az emelet lecsúszott kelés közben a földszintre, úgyhogy így szinte két kalács sült. A nyers tésztacsíkokkal kell még játszani egy kicsit, hogy az alsó nagyobb legyen, a felső kisebb…

A lecsúszott emelet lelógott a tepsiről, úgyhogy ott megégett. Ezt még gyakorolni kell.

Íme az eredmény: