Már majdnem három éve, hogy nem nagyon járunk ki a Rómaira. Nagyjából a HBSE-s korszak lezárultával a Rómaira járás is elmaradt. Talán még az esküvőnk előtt voltunk egyszer egy HBSE-klubon. Azóta a klubok se igazán szoktak lenni. Vagy igen?

Mindegy. Az elmúlt évben talán kétszer voltam a Rómain, a kollégákkal hekkeztünk egyet ebéd gyanánt.

A múlt hétvégén leugrottunk Misikével egy kicsit sétálni és nagy csalódás volt.

Azt kell mondanom, hogy az elmúlt három évben a Római-part pusztulásnak indult, de legalábbis jelentősen lepusztult.  A lángososnál a partra érkezve jól látszik, hogy onnan az UVH-ig csak a buckák és a gaz terem. A Bíbic felé haladva jól látszik, hogy nagyüzemi hajóztatás folyik. Szinte haladni sem lehet a vízi járműveket mozgató terepjárók miatt, az út ugyanolyan hepehupás, tele van gyalogosokkal, akik sétálnának és biciklisekkel, akik sietnének.

Úgyis lehetne fogalmazni, hogy alig változott valami, ez sem állna messze a valóságtól. A part szinte megközelíthetetlen, babakocsival az – a parti sétánynak szinte nincs kapcsolata a vízzel.

Az árvízi védelem továbbra sincs megoldva, ahogy az ideékezők kulturált kiszolgálása (parkolás, bejutás, stb.).

Kár érte.