Újabb remek sorozat készült Misikéről a hétvégén. Ez fotós szempontból egyébként azt jelenti, hogy beállítom sorozatra a fényképezőgépet, a vakut 1/16-ra új elemekkel, aztán mehet a csattogtatás.

Igazából ez a sorozat annyira jó lett, hogy rögtön két új “Misike arcai” bejegyzés is kijön belőle, úgyhogy következzék az első!

Az alapszituáció az, hogy Misike már majdnem tud ülni. Még nem, csak majdnem. Viszont kis segítséggel szívesen üldögél már, örül neki, amikor felültetjük egy kicsit. Ez látszik az első képen!

Na erről beszéltem! Teljesen felvillanyozódik és már nagyon élvezi.

Ahogy üldögél, egészen más egyéniség lesz, tud például teljesen laza srácot alakítani, aki szépen a lábán pihenteti a kezét, kiemelve a ruha és a zokni közötti összehangot, ami a stylist (fedőneve: Anya 😉 ) ízlését dícséri:

Aztán van az erőszakos, ami a lábra szorított tenyérből vehető észre:

Következzék a “Voilá!” póz, ami kábé az “én megmondtam”-nak felel meg:

Aztán pedig egy olyan pillanat, amelyben Anya szerint egyértelműen már egy politikusi gesztus van elrejtve. 😉

Aztán következzék egy vaku nélküli, nyugodt pillanat is – talán ez az a pillanat, amikor lazán belenéz a kamerába és azt gondolja: “Ha kinő a fogam, megharaplak, Apa!” 😉

Búcsúzóul pedig következzék az a kép, ami azt ábrázolja, amikor elengedjük és próbál megtámaszkodni. Már működnek a reflexek és lassan üldögélő Misi lesz az eddig sokat fekvő Misiből!

Remélem, tetszett a sorozat! A képek kattintva nagyíthatóak a Flickr oldalán!