Tegnap, azaz 2015. május 13-án történt, csak a rend kedvéért, meg hogy később is emlékezzek rá, hátha…

A BAH-csomópontnál egy rabszállítót felborított egy másik autó, a három sérültet mentő vitte kórházba.

Én a Flóriántól kicsit késve, valamikor fél öt előtt indultam abban a tudatban, hogy ötre hazaérek az Alkotás utcába. Hazafelé a Gombapresszó podcast legutóbbi epizódját hallgattam, aminek a végén a műsorvezetők a Moszkva téren megtekintették és megszakértették az építkezést, éppen akkor értem oda, amikor már majdnem a végére értek, és bombariadó miatt elzavarták őket. Teljesen jól haladtam – igaz, a Rózsadombon a megszokottnál is kacskaringósabb úton vezetett a Waze.

A Krisztina körútra érve azonban elértem a sor végét, egyszerűen nem volt hová menni, talán a Kékgolyón lehetett volna egy kicsit beelőzni, de ott is ment a töketlenkedés, alig haladt a sor. Ekkor már negyed hat volt, reménytelenül beállva a sor. A Waze mutatta, hogy valami történt a a BAH-csomópontnál és hogy be van dugulva az Alkotás, a Királyhágó, a Jagelló, minden nagyobb oda- és elvezető útvonal. Ezért a Nagyenyed utca-Böszörményi út útvonal mellett döntöttem, ami szintén be volt állva, de csak akkor frissült, amikor rákanyarodtam… 😦

17:19-kor a Nagyenyed piros lámpájánál lőttem a screenshotot.

Aztán valahogy elértem a Böszörményire, ahol a Királyhágó téren ottfelejtett útfelbontás miatt volt egyébként is teljesen bedugulva, de a lefelé haladók is álltak, mert az Alkotás utcánál a kereszteződésbe beragadók elállták a Nagyenyed utcából érkezők útját.

Sokan a visszafordulás mellett döntöttek, majd minket végigelőzve a lámpánál megléptek.

Történetünk másik főhőse, egy szürke terepjárót vezető hölgy nem volt elég ügyes, meg az autója is túl nagy volt a két villamossínen megforduláshoz, úgyhogy szüksége volt arra a sávra is, amiben én haladtam – volna, ha nem áll meg a sor, ami alig haladt egyébként is.

Ekkor érte az autót az első ütés, a bal hátsó kerék mögötti lökhárítórészbe áll bele a terepjáró, oldalba lökve egy picit az autót.

Ezt kitörő örömmel konstatáltam, ám ezzel még nem ért véget a történet, ahogy ugyanis a tükörből felnéztem, annyit láttam, hogy az előttem álló autó tolatólámpái felgyulladnak és az autó belém tolat.

Double kill – ahogy a CS-ben mondják, bár ha jobban belegondolok, az pont nem ezt jelenti, mindegy, szóval ketten találtak el.

Kiszálltam, nézem a hátsót. Sajnos az előítéleteket tápláló helyzet alakult ki az autó mögött:

• olasz rendszámos, korábbi évjáratú Range Rover;
• szőke női sofőr;
• telefon a fülén, még amikor kiszáll, akkor is.

Szóval, nézem, az autón nem látszik semmi, az övén se, mondja, hogy akkor ő megy. Én meg mondtam, hogy oké – ez talán hiba volt.

Megyek előre… Vadi új BMW, szőke nő szintén, jó ez tényleg előítélet, de az első után már nem ment a PC, előadja, hogy ő már régóta indexelt jobbra – hát mondom, értem én, de akkor se tolatok neki a mögöttem állónak, akibe éppen belement egy másik okos… Dehát akkor nem tartottam be a követési távolságot, rebegi… De, mondom, hogy állt az autóm, én nem mentem sehová…

Mindegy, egyik autón sem látszik semmi, adtam neki egy névjegykártyát, hogy megnyugodjon – mást úgysem ér vele, mert az autójának kutya baja volt, amikor elhagytuk a helyszínt…

Még a kocsiban ülve, a BMW mögött haladva vettem észre, hogy még tolatóradarja is volt, vagyis jeleznie kellett volna neki (már ha ki nem kapcsolta)…

Még az jutott eszembe, hogyha ott és abban a pillanatban köddé tudtam volna válni, akkor ez a két nagy-tudású megy egymásnak, a kanyarodó befordul a sávba a helyemre, míg a másik beletolat parkolás közben… De nem vagyok X-men, úgyhogy nem ez történt.

Hát így. Az autón nem látszik semmi, remélhetőleg a hátsó futómű is megúszta károsodás nélkül – érzésre úgy tűnik.

Hát, ilyen az, amikor az ember amúgy is sietne és a kényelmet választja a szarszagú HÉV helyett.

(A kiemelt képnek választott animáció csak illusztráció)