Azért is szeretem a makrófotózást, mert a változatos természet mindig biztosít valamilyen témát, ami szinte ott van az orrunk előtt…

A szombati termésből egyértelműen kiemelendő a különleges katicabogár, a Tizenhatcseppes füsskata (Halyzia sedecimguttata), amit egy pad támláján csíptem el az erdőben.

Készült róla egy videó is, nem volt egyszerű elcsípni és fókuszban tartani (ja, mert nem volt nálam a szelfibotom… 😉 ). Viszont a Wikipedia-szócikk olvasása kapcsán megtudtam, hogy rendkívül elterjedt Európának ezen a felén…

Ez persze olyan lehet, mint a naphalo, ami a definíció szerint gyakori jelenség, mégsem láttam negyven évig egyszer sem…

Vasárnap egy darazsat sikerült elcsípnem (még mindig jobb, mint ha ő csinálta volna), a kb. +10 fokos zimankóban egy sérült szőlőszemen üldögélt és nyalogatta a nedűt…

Hogy utána hogyan jutott tovább, azt nem tudom, de elég hűvös volt egy rovarnak…

Azt egyébként elmondhatjuk, hogy a mezei poloska inváziót egész jól megúsztuk, úgyhogy várhatjuk a harlekin-katicákat… úgy két-három hét és jönnek…