Ezzel a címmel jelent meg egy írás még 2013-ban a Kelenföldi Erőmű vezérlőjéről az Indexen. Igazán nem akarom bántani a szerző Szűcs Gyulát, de aki ilyen címeket talál ki egy ilyen cikknek, az egyrészt az ostobáknak címezi tartalmas mondanivalóját, másrészt viszont nyugodtan visszaadhatná a bölcsész diplomáját (ha van neki).

Szóval, ezzel együtt kedvet csinált ahhoz, hogy ha egyszer sikerül, bejussunk oda és megnézzük. Végül az egyik utolsó csoporttal sikerült bejutni a Kelenföldi Erőmű régi vezérlőjébe, amelyet a Kopaszi-gát ura majd hasznosít valahogy (talán nem bontja le).

Most látom, az indexes cikk linkjében pedig a hőerőmű szó szerepel, hát tényleg gratula… No mindegy, a lényeg az, hogy az épületben a szomszédos épületben megtermelt áramot vezérelték. Ha például a Kazinczy utca 13-ban le akarták zárni az áramot, akkor azt ott az alábbi képen a jobb oldalon lévő szerkezettel csinálták.

Egyébként egy elég korrekt (bár néha alig hallható) “idegenvezetés” is volt a szervezésben, úgyhogy elég sok érdekes dolgot lehetett megtudni. Gondolta volna bárki is, hogy a kezdetekben, amikor úgy gondolták, hogy legyen két rivális cég a piacon az alacsonyabb árak érdekében, akkor az utcák egyik oldalán az egyik, a másik oldalán a másik szolgáltató építette ki a hálózatot, de oly módon, hogy a berendezések nem voltak egymással kompatibilisek. Például egy izzót nem kérhetett a szemben lakó szomszédtól, mert az vagy nem világított, vagy kiégett hamar…

Ehhez képest maga lehetett a csoda, amikor egységesítették a villamosáram-szolgáltatást…

A nap fénypontja, a séta csúcspontja a sokat emlegetett vezérlőterem, ami maga lett volna a csoda, ha a Nap is süt, így sajnos elég vacak képeket sikerült csak csinálni…

Mindenesetre a túra nagyon jó volt, érdekes, hangulatos.

Aki akar még olvasni a helyszínről, amit alighanem már ebben a formájában senki sem fog látni, kattintson ide, vagy guglizzon rá.

Az összes kép alább: