Látjátok feleim szümtükkel, mik vogymuk, ostoba birkák vogymuk. Ezzel egyidőben nézők a Titanic kiállításon.

A körülbelül másfél-két órás kiállításon történt barangolás első félórája ebben a hangulatban telt. Átbasztak. Nem kicsit, nagyon.

Amikor odaértünk, egy csoport valahogy előttünk ment le a pincébe (ott van a kiállítás), majd miután beengedtek, láttuk, hogy a csoport beszorult előttünk, ahogy elkezdték az audioguide-t osztogatni és elkezdték hallgatni azt.

Ahogy így álltunk döbbenten és vártunk a sorunkra, nyakunkra engedték a másik, addig előbb az udvaron, utána fent az emeleten várakozó csoportot. Ekkor ott álltunk vagy 50 kiskorú között és rájöttem, hogy nagyon csúnyán átvertek.

A jegyért cserébe a nyakamra küldtek egy halom gyereket egyszerre. Ez nem azért baj, mert egyáltalán nem érdekli őket és hangosak, hanem azért, mert alig lehet tőlük elférni. Legszívesebben leültem volna egy padra és aludtam volna egyet. Nagyon rossz érzés.

Aztán ahogy megnéztük a hatperces filmet, valahogy átugrottak minket az iskolások és maradt egy szolidabb nézőközönség, nagyrészt felnőttekből és végig tudtuk a kiállítást relatív kulturáltan nézni.

A kiállításról. 3900 jó magyar forint a belépő, ami tulajdonképpen nem sok, bár a múzeumi belépőkhöz képest kimagasló. Elárulom, az eredeti, Titanicról beszerzett tárgyak elvesznek a kiállítás termeiben.

A kiállítás a jól bevált pincében található, amit a VAM-Design Centeres időkből megismerhettünk. Messze a legjobb kiállítás a Tutanhamon volt, mintha anno arra épült volna a pince.  Sajnos a Bodies-t nem láttam. A kínai kiállítás sem tudta kihasználni a hely adottságait.

Ennek a Titanic kiállításnak viszont gyenge az anyaga sajnos, ezen a nagyon kiadós audioguide-anyag sem segít. Az eredeti tárgyak próbálják aláfesteni a kor, a hajó bemutatását, a katasztrófa elsüllyedését, de valahogy nagyon gyengén sikerül. Sajnálom, nekem ez volt az érzésem.

Tegyük hozzá, hogy elég sokat tudok a Titanicról, gyerekkoromban volt egy könyvem, amit sokszor elolvastam, amiben minden le volt írva. Nyilván a film is sokat segít, bár abban azért nem sok a dokumentum jellegű részlet.

Szóval, összességében nem rossz a kiállítás, de annyira nem is nagy szám, az pedig, hogy szombaton ráeresztik a bennszülöttekre (akik nem érnek rá máskor) az iskolásokat, az leginkább a Vál-völgyi kisvasúton történt meg utoljára velem és akkor sem örültem neki…

Távozóban egyébként láttuk, hogy nagyon sokan voltak a befelé várakozók, amit némiképp furcsálltam, hogy szombat délben kb. százötven ember vár befelé…

Az összes kép elérhető a Flickr-en: