A vesémet végül nem adtam el (de végigröhögtem a karácsonyi szezont, hogy az Apple képtelen volt elég Airpods Pro-t szállítani), viszont Karácsony után elutaztunk néhány napra (ami, mint tudjuk, igazából nem sokat ér) a Szigetközbe.

Az utazás fő attrakciója (lehetett volna) a bősi erőmű meglátogatása volt számomra. Sajnos nem volt időm eléggé utánanézni a dolgoknak, úgyhogy ez végül csak egy ilyen kedvcsináló lett. Már el is határoztuk, hogy elmegyünk újra és végigmegyünk az egész vízlépcsőrendszeren – ugyanis az egész bejárható a szlovák oldalról.

Szóval, első nap megnéztük a dunakiliti vízlépcsőt. Illetve csak megnéztük volna, hiszen alig jutottunk a közelébe. Ez elég nagy csalódás volt, de az az egész nap egy csalódás volt – nincs látnivaló ezen a vidéken a Dunán kívül.

Másnap újra nekiszaladtunk, ezúttal a bősi erőművet céloztuk meg. Iszonyatos szél fújt.

A bősi vízerőmű az üzemvíz-csatorna felett egy közúti híd, amelyen át a csatorna és az Öreg-Duna (az országhatár) közé szorult néhány falut köti össze Szlovákiával. Tényleg hangulatos lehet egy 18 méter magas víztömeg mellett lakni…

Az ott például a Baka nevű falu templomtornya a csatornától északra.

Szóval, mi Gabcikovo, azaz Bős felől érkeztünk. A Waze frankón átváltott szlovákra, amit igazán nagyra értékeltünk. Szóval, az erőmű gigantikus. Most mit mondjak? Sajnos csak szlovákul van kiírva minden, úgyhogy érteni nem lehet semmit a kiírásokból. Különösen akkor érdekelne, hogy mi lehet kiírva szlovákul, amikor a gát közepén a parkolóba egy jobbra kanyarodni tilos tábla fogad, alatta öt sornyi szlovák szöveggel – semmilyen ismerős szó nincs benne. Agyfasz.

Mindegy, megálltunk arrébb és visszagyalogoltunk. A hatalmas hullámok miatt egyébként nagyon látványos volt, bár kicsit ijesztő is…

Végigsétáltunk és kiszúrtuk, hogy a zsilipet éppen kinyitották, mert érkezik egy hajó. Küzdött rendesen az oldalszéllel, mire bejutott a zsilipbe. Aztán kikötött és elkezdték leengedni a vizet. Szépen lassan, kb. 10 perc alatt lement a hajó a zsilip aljára. Aztán kinyitották az alsó kaput és kiúszott. Kicsit súrolta a gát falát, de végül is kijutott.

Addigra a Nap is kisütött, kicsit enyhítve a fagyos szél erejét. Igaz addigra átfagytunk.

Emiatt, no meg azért, mert a gátról levezető útról meg lehet nézni a Dunakiliti fenékküszöböt és a dunacsúnyi gátat is, ezért döntöttünk úgy, hogy vissza kell mennünk oda. Nincs túl messze sem, de el lehet ott tölteni egy hosszú nyári napot a gátakkal.

https://goo.gl/maps/GxhTwUhEwTZU2YX19

Az összes fénykép:

Illetve itt előkerült a gimbal is, nem igazán sikerült lefagyott kézzel rángatózás nélkül tartani…