Akkor indítsunk naplót arról, hogy hogyan telnek a napjaink a kvázi-karanténban. Kvázi, hiszen nem vagyunk betegek, de Misinek nincs iskola, nekem pedig home-office. Hogyan megyünk egymás agyára, első rész.

A reggeli program az volt, hogy először is el kellett menni az iskolába, mert bár előrelátóan hazaküldték a tanárnénik a könyveket, de az eddig nem használt könyvek kimaradtak, illetve a többi segédeszköz, szóval csak be kellett menni az iskolába.

Misi minden nap készít egy diorámát, amit iderakok. Ez a hétfői kis jelenet.

Mivel a munkahelyemre is be kellett (volna) menni, vasárnap odaálltunk az iskola elé a kocsival.  Kicsit korábban értünk az iskolához, beültünk a kocsiba, ami nyekkent egyet és nem indult többé. Na, még csak ez hiányzott!

Így aztán hazabaktattunk a szatyornyi taneszközzel és átszerveztem a programom. Dávid beugrott átadni a pénteken Windows 10 átállításra bevont gépet, én meg kerestem egy autószerelőt. Annyira frászban voltam, hogy a trélerestől azt is elfelejtettem megkérdezni, hogy mennyibe kerül…

Aztán tíztől megindult a munka, az egyik call-ban a hálózat terhelését elemezték – eddig bírja a strapát.  Ebédeltünk – bableves volt a menü a mélyhűtőből-, aztán folytattuk a munkát, bár Misinek gyk. iskolaszünet volt inkább. A heti tanulnivaló délután érkezett a tanárnénitől, ami jópofa, bár el kell ismernem, én már látom, hogy mekkora szarban vagyunk – van néhány betű még hátra és bizony a számolás is most bontakozott volna ki… És ezt távoktatással fényezni eléggé kihívás. És ez sajnos nem távoktatás.

Kíváncsian várom a további fejleményeket.

Hozzá kell tenni, hogy az egyébként triviális kommunikációs eszközökön (Facebook, Viber, stb) túl léteznek mindenféle fejlett tanulási rendszerek (pl. a Microsoft Teams), amit még azok is elfogadnak talán, akik korábban kijelentették: “nálunk az egész családban senki sem használja a Facebookot és soha nem is fogja”.

(Nagyon régóta igazolást nyert az a régi mondás, kétfajta ember van, az egyik rajta van a Facebookon (korábban iwiwen)(bármilyen hasonló szolgáltatás behelyettesíthető), a másiknak elvei vannak.)

Mindegy, szóval kíváncsi vagyok, mi fog történni.

A nap hírei:

Orbán Viktor a parlamentben jelentette be, hogy lezárják a határokat (végre a repülős utasok előtt is). Pintér Sándor és a többiek első tesztje negatív lett, miután őket letesztelték. For the records: A marokkói telibebaszott miniszter betegen végiglátogatta a Belügyminisztérium, a Külügyet, az Innovációsat, járt Szentendrén, ahol lepacsizott a városvezetéssel és járt valahol a Dunántúlon is, ahol valami gyárat látogatott meg. Két utóbbi helyszínen senkit sem tesztelnek. Délután az Operatív Törzs tájékoztatóján a tisztifőorvos asszony közölte, hogy néhány napon belül jönnek a csoportos fertőzések, amikor már nem fogják/tudják vizsgálgatni, hogy ki kitől kapta a fertőzést. (viszont onnantól gyk. mindenkit kellene tesztelni, amire meg nincs kapacitás) Az ellenzéki sajtó elkezdte a kijárási tilalomnak megalapozni a hangulatot. A kormánypárti sajtó leragadt az irániaknál, akik igazi kretének, nem vitás, de azért annyira nem egyszerű ez a járvány, hogy “migránsok, soros”.