Áprilisban kétfajta missziót is teljesített a Wizz Air, az egyik az USA-ban ragadt magyarok hazahozatalára küldött két repülőgép, a másik pedig a “kínai légihíd”, ami az egészségügyi eszközöket szállítja haza.

Egyik sem volt sima ügy, főleg azért, mert a kiküldött gépek nem interkontinentális gépek, mint ahogy nem teherszállítók. A változatosság kedvéért álljon itt egy profi videó a sztoriról.

 

Két amerikai járat volt, az egyik a Miami-Chicago-Toronto, a másik pedig a New York – Los Angeles volt. Oda és vissza is meg kellett állniuk Izlandon, hogy teletankolják a gépet.

Miamiról nem találtam szpotter felvételt, de Chicagoban már volt valaki, aki lekapta a szokatlan járművet leszállás közben:

Torontoban szintén akadt valaki, aki jókor volt a jó helyen:

 

A másik járaton New Yorkból csak egy rádiózást találtam, amin hosszasan értekeznek a pilóták a toronnyal, meg a földdel – mintha kicsit nehézkesen menne…

Los Angelesben viszont volt valaki, aki videózott.

Ez volt a “repatriation” flight.

A Távol-Keletre pedig a maszkokért és egyéb védőeszközökért küldték a gépeket, amelyek Shanghaiba és Shenzhenbe repültek, odafelé Nur-Sultan-ban megállva. Visszafelé két megállóval jöttek az ellenszél miatt, Irkutszkban és Nur-Sultan-ban megszakítva az utat.

Ezekről az utakról csak Shenzhen-ből találtam több videót is a leszálló Wizz Air gépről.

 

Érdekesség, amit még az első videóból tudtam meg, hogy Kínában (és talán Oroszországban is?) metrikus mészkőhegységeket használnak a repülésben is, miközben mindenhol máshol angolszász mértékegységeket?

Érdekes.