Már megint majdnem elfelejtettem, mint tegnap, úgyhogy most gyorsan visszaültem, bekapcsoltam a billentyűzetvilágítást (állat!) és most tolom a kontentet.

Ráadásul ma már végre képekkel is tudok szolgálni, mivel sok-sok update után úgy tűnik végre-valahára működik a Flickr.com app automata feltöltési funkciója (vagy csak éppen meglódult)…

Tegnap, hétfőn, bent voltunk az irodában, két kolléga megkapta a zBook-t, remélem, extrém elégedettek lesznek. Ezután még sok más dologgal is foglalkoztunk, aminek végül az lett az eredménye, hogy hat előtt értünk haza. Őszintén szólva elrepült a nap, volt munka, nem tűnt hosszúnak.

Ja, azért voltak említésre méltó dolgok, egyrészt reggel vettünk a Mol-kútnál fertőtlenítőt, amiből szigorúan kettőt lehet csak venni úgy, hogy darabja 2000 jó magyar forintba kerül (darabja). Mindegy, most már ez is van.

Másrészt pedig, így a távoktatás hetedik hetében megvolt Misi első videokonferenciája a tanárnénikkel és néhány osztálytársával (három részre lett osztva az osztály). Technikai szempontból egyébként egy ősbéna a Microsoft Teams videókonferencia-szoftvere, mert egyszerre csak négy résztvevő látszik és aki beszél, az látszik üzembiztosan. Ők meg nyolcan voltak. Meg persze látszott a csapat rutintalansága, ablaknak háttal ülő tanárnéni, egymás szavába vágó gyerekek, mindenbe beledumáló kistestvérek, stb. Persze mindannyian jóindulattal, de rutintalanul.

Ma pedig itthonról nyomtuk, készültünk a hét hátralévő részének logisztikai lebonyolítására. Holnap elvileg jönnek az EliteBook-ok, 82 darab, annak neki kell futni, délután pedig már rákanyarodunk a hétvégi nagy-bevásárlásra, beleértve a Mamát is. Ha tényleg megjönnek ezek a gépek, akkor napi bejárás lesz az irodába. Legalábbis a délelőtti telepítések erejéig biztosan. Majd meglátjuk, hogy melyik egyszerűbb, rohanni vissza vagy bent maradni, ha már úgyis ott vagyunk.

Viszont ma Misinek megint volt egy videohívása, hangosan olvasott a tanárnéninek.

Ma voltunk lent az udvaron, két hete direkt nem voltunk, miután sikerült összeveszni egy kicsit a négy-kutyás-szomszéddal, aki szerint az már “határozottan kimeríti a zaklatás” jogi kategóriáját, hogy kaptam egy névvel ellátott levelet a postaládájába, hogy szedje össze a kutyaszart a kutyái után. Persze megkaptam, hogy az macskaszar, amit találtunk az udvaron szanaszét, mert a földszinti néni eteti őket. Nem tudom, melyik, a 94 éves, aki már nem járkál ki a lakásból és egyébként is kutyás, a megbuggyant doktor néni, aki magának tolja minden tüsszentésre az antibiotikumot és úgy fél a kullancsoktól, hogy nem valószínű, hogy macskákat etet (viszont a kukába dobálja ki az ablaka előtt levágott bokrot, ami miatt kibuggyanásig tele van a kuka rendszeresen), és hát a slusszpoén, hogy a levelem óta nem is járnak az udvarra a szaró-kutyusok, és csodák csodája a macskák is elfelejtettek odaszarni. Hát ilyen ez…

Szóval, voltunk az udvaron, fociztunk egy kicsit, ezúttal nekem jobban ment, mint Misinek  – a múltkor két hétig alig bírtam utána mozogni, most viszont Misi mondta, hogy fáj a lába… Integettünk Balázs bácsinak, aki az ablakban üldögélt napozva…

Ez egyébként felvet egy problémát, ugyanis neki, mármint Misinek is kellene valószínűleg egy nagyobb cipő, nekem is kellene zokni meg egyéb ruha, de mivel zárva vannak a boltok, ez nem lesz egyszerű. A Decathlon láthatóan nincs felkészülve ekkora tömege házhoz-szállításra.

Hát itt tartunk most. Holnap nagy nap lesz. Vagy nem lesz.