Az enyhítés első két hetében dolgoztam, úgyhogy nem nagyon volt energiám a történtekről beszámolni…

Nagyjából nem is feltétlenül baj, hiszen úgy nagyjából nem is történt semmi. Az első héten Misi otthon lázadt a Mama uralma ellen, a második héten meg a telken napközis tábor jelleggel. Persze “az ellenállás hiábavaló”, de ezt a legtöbb gyerek nem fogadja el…

😉

Szóval, átadtam kb. 33 számítógépet, ami a fele az egésznek nagyjából. Néhány esetben sikerült az utolsó pillanatban megoldani, illetve van, akinek még mindig zajlik a telepítős kaland.

Ami a legjobban idegesít mostanában az az iskola teljesen felesleges aktivizálódása. Ahogy egy filmben mondták, egy jó komédiában a legfontosabb az időzítés. Hogy mire gondolok? Két hónapig otthon ültünk és vártuk az online oktatást. Nem a napi feladatokat, az igazi oktatást. Órákat, foglalkozásokat. Azonban nem ez történt. Az óra-szerű foglalkozások helyett kaptuk a leckét mindenféle olyan tantárgyból, amihez egyébként szaktanár kell. Ez elmaradt.

Cserébe most jönnek az online témák. Az utolsó két hétben – amikor már a szülőknek elfogyott a kényszer-szabadságuk és/vagy vissza kell térniük dolgozni – erkölcstanból lesznek online órák? Háát…

Egyelőre még filózom rajta, hogy mit írjak az énektanárnak, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy nem tanultunk se szolmizálni, se énekelni, se kottát írni. Erre való az iskola.

Vagy mégsem. Mindenesetre bárki azt mondja, hogy sikeres és hatékony digitális oktatás zajlott Magyarországon 2020. mácius 16. és június 15., hétfő között, az vagy nem komplett, vagy hazudik, de direkt. A kettő egyébként nagyjából ugyanaz. Aki direkt hazudik, az komplett idióta.

Ezt gondolom én.

Napi 10-20 új beteg és 5-10 halott – ez már úgy látszik, nem veszélyes. Csak sima járványveszély. Bujákon 10 új beteg egyszerre. Na de Bujákon?