Akit a 424-es füstje megütött…

A 424-es? Egy gőzmozdony? A hétvégén nagyon jó kis kirándulást teljesítettünk, levadásztuk a 424-est (többször is) és megnéztük Esztergom eddig méltatlanul kihagyott kilátópontjait…

A 424-es a magyar vasúttörténelem egyik legendás gőzmozdonya. Az első hatot 1918-ban rendelték, amolyan prototípus gyanánt. Összesen 365 darabot gyártottak a MÁV-nak, 20 darabot Észak-Koreába küldtek a koreai háború után.

A nyolcvanas évektől a legtöbbet leselejtezték, a 247-est szokták használni, ezt korábban átalakították pakura-tüzelésűre. Ezzel utaztunk egyszer, amikor a Mikulásvonattal a Vasúttörténeti Parkba mentünk (tovább tartott bejutni, mint maga az út).

Mondjuk ennek is négy éve már.

Most viszont a 12 éve az Istvántelki Műhelyben várakozó és felújított 424,009-es, széntüzelésű mozdonyt vadásztuk le, amint első útján egy nosztalgia-szerelvényt húzott Esztergomba.

Ennél többet a Wikipédián lehet olvasni például.

Az esztergomi (egyébként a kettes) vasútvonal legmagasabb pontja a kopár-hágói alagút, amely egyébként a legnagyobb kihívás a vonatoknak a környéken. Az alagutat 1895-ben adták át, 780 méter hosszan halad a Pilist a Budai-hegységtől elválasztó Solymári völgy legmagasabb pontja, a Kopár-hágó alatt. Régen az út az alagút felett haladt, kétszer is keresztezve, de aztán kirobbantották a nyugati sziklákat; azóta az út és az alagút párhuzamosan halad.

Ez Magyarország leghosszabb vasúti alagútja. Sajnálatos módon teljesen alkalmatlan szpotterkedésre. A vörösvári oldalon nagyon meredek árokban halad a vonat, a piliscsabai oldalon valamivel jobb a helyzet – de az alagút szájának megközelítése a rendkívül halk vonatok és a szűk hely miatt rendkívül veszélyes!

Mi sem mentünk sokkal közelebb, a csabai oldalon jobban sikerült, a vörösvári oldalt végül ejtettük és egy közeli kanyart választottunk (lehetett volna jobbat is, ezt az idő rövidsége miatt azt elszúrtuk).

A mozdonyt az eredeti csupa-fekete színére fújták. A vörös csillag érthető okokból lemaradt róla.

Ezután elmentünk Esztergomba, ahol először hajókáztunk volna, de azt lekéstük, aztán felmentünk a Bazilikához, aztán megint hajókázni akartunk, de az a hajó meg nem is létezett, úgyhogy miután mindenki kellőképpen idegállapotba került, magamhoz ragadtam a kezdeményezést és elmentünk ebédelni a Vaskapu Étterembe.

A hely brutális, egy fantasztikus helyen épült étterem, aminek a nyári látványossága a terasza, ahonnét olyan kilátás nyílik a városra, amilyet sok kilátó is megirigyelhetne… Nem vicc, Magyarország sok más mellett az olyan kilátók országa, amelyekből nem lehet kilátni.

Ez viszont egy menedékházból lett étterem, remek konyhával, kedves személyzettel és csúcs kilátással.

A hely természetesen dugig volt, a terasz szélén lévő asztalokat nem árt időben lefoglalni.

Ebéd után a Fájdalmas Szűz-kápolna felé vettük az irányt. Ez ott van szemközt a Bazilikával. Autóval majdnem hülyeség, de vezet fel egy lépcsősor, ami a Kálvária-körmenet, szóval jól járható. Onnan a kilátás “piramidális”, a Vár és a Bazilika masszív tömbje uralja a kilátást.

Ezek után a pályaudvar felé vettük az irányt, ami egészen meglepően megújult, a buszpályaudvar a vonatok mellé költözött, ami szerintem díjnyertes ötlet. Azt nem tudom, hogy mennyi idő bejutni a városba a helyi járatokkal, de talán az is jobb lett, mint legutóbb.

A vasútállomáson nem kellett csalódnunk, ott várakozott a már irányba fordult 424-es és a szerelvénye. Jól körbejártuk, bár őszintén szólva ennél több idő kellett volna, hogy olyan képeket készítsek, amiken nincsenek emberek. Azért nyomokban sikerült…

Azért itt jó meleg volt! A gyerekek megszállták a vezetőfülkét, Misi még szenet is hozott. Ezek után kocsiba ültünk és visszaindultunk, hogy elfoglaljuk a helyünket az alagút másik végénél.

Mivel volt időnk bőven, ezért előbb vettünk magunkhoz némi szénhidrátot az Emil Cukrászdában Rákóczi túrós, fagylalt és egyebek formájában. Ezek után becserkésztük az alagutat és rá kellett jönnünk, hogy ez nem fog összejönni. Ekkor pozíciót váltottunk és elhelyezkedtünk egy kanyarban, ahol majdnem szembe sütött a Nap, amit nem igazán neveznék optimálisnak. Így aztán inkább művészinek nevezném az ott készült képeket. Ezek ilyenek, nincs rajtuk semmi PS vagy filter, vagy bármi. Mintha egy LOMO-val csinálták volna…

Mint valami világháborús plakát, nem?

No mindegy, ezek után gyk. véget ért a program, húztunk haza. Jól sikerült program volt, 12 órányi jövés-menés-kocsikázás.

Az összes kép megtekinthető a Flickr-en, mivel egy további évre előfizettem végül.

IMG_1662

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.