Visegrádi napfelkelte
A múlt héten a Dunakanyarban töltöttem két napot egy céges míting keretében. Mivel kvázi udvari fotósként teljes menetfelszereléssel nyomtam, egyértelmű volt, hogy egy timelapse-futamra el kell menni.
A múlt héten a Dunakanyarban töltöttem két napot egy céges míting keretében. Mivel kvázi udvari fotósként teljes menetfelszereléssel nyomtam, egyértelmű volt, hogy egy timelapse-futamra el kell menni.
Nagyon pöpec kis programot találtam ki szombatra, még én is meglepődtem, milyen frankón összejött minden… de tényleg! Lássuk, miről is van szó!
Mivel idén igazán komolyan elkezdtünk Misikével játszóterekre járni, és mivel a változatosság gyönyörködtet, ezért elég sokat kutakodtunk, mire találtunk néhány megfelelő minőségű játszóteret, ahová egy másfél éves kisgyermeket is el lehet vinni játszani. Álljon itt egy hasznos felsorolás azokról a nagyobb, ismertebb, komolyabb budapesti játszóterekről, amelyek nyilvánosak és ahol voltunk mi is, így tudunk véleményt…
[Nos, 3 hónap telt el, amióta gyűlnek a poszt-alapanyagok, ezt a három hónapot nyugodtan nevezhetjük valami gravtiációs anomália okozta átmeneti időgörbületnek. Úgy leszaladt, hogy még egy jól képzett fonolingvisztikus sem tudná megfejteni az okát. Jöjjenek hát a posztok, ezt a hetet kisebb-nagyobb megszakításokkal erre és a time-lapse videó megalkotására szánom…] Szóval, idejét sem tudom, mikor…
Nos, mivel felrúgták a menetrendemet, nekiállok beszámolót írni, az utóbbi időben nem mindig jött össze. Megfigyeltem, hogyha egy-két napon belül nem sikerül leírni az élményeket, akkor már nem tudok olyan részletesen visszaemlékezni. Csak nem öregszem? Szóval.