[Nos, 3 hónap telt el, amióta gyűlnek a poszt-alapanyagok, ezt a három hónapot nyugodtan nevezhetjük valami gravtiációs anomália okozta átmeneti időgörbületnek. Úgy leszaladt, hogy még egy jól képzett fonolingvisztikus sem tudná megfejteni az okát. Jöjjenek hát a posztok, ezt a hetet kisebb-nagyobb megszakításokkal erre és a time-lapse videó megalkotására szánom…]

Szóval, idejét sem tudom, mikor jártam Visegrádon, kezdődhetne frappánsan a blogposzt, de tudom… Persze, sokszor jártam ott bringával, meg Duna Maratonon, de turistaként 2002 novemberében, amikor a lengyel kollégámat vittem el egy kis kirándulásra ide. Ekkor találkoztam először a szépen helyreállított palotával.

Nos, idén augusztus elsején, újra arra jártunk, Drégely várától jöttünk visszafelé Mónival. Emlékszem, akkoriban hatalmasodott el rajtam a panoráma-őrület, úgyhogy azt terveztük, hogy felmegyünk Hegyestetőre és a kilátóból csinálunk egy korrekt kis panorámát, de mivel annyira rosszak voltak a látási viszonyok, hogy a Duna túlpartját is alig lehetett látni a párától, ezért erről a tervről lemondtunk.

Átkeltünk a Dunán, ettünk egy korrekt hamburgert a Hambi büfében (törzshelyünk, ha Visegrádon járunk és gyorsan jót akarunk enni), aztán már mentünk is felfelé a Fellegvárba. És akkor jöhet a szokásos történeti kérdés: De miért rom?

Szóval, jöttek a tatárok és utána IV. Béla óriási várépítési kampányában a Visegrád feletti hegy tetejére is épült egy vár. Mátyás király idejében szépen megújult a folyamatosan bővítgetett vár. Ekkor élhette fénykorát (mint sok minden más is Magyarországon). 1529-ig itt őrizték a koronát is.

1544-ben került török kézre, majd 1595-1605 között magyar kézen volt, majd 1684 a nemzetközi seregek foglalták vissza. Ezután a törökök újra visszafoglalták, de ekkor már teljesen romos volt, úgyhogy elhagyták. Azóta rom.

Régészeti feltárása és helyreállítása 1874 óta tart, amennyire vissza tudok emlékezni, a nyolcvanas években volt a nagy várfelújítási kampány. Azóta is sokat fejlődött, szépen bejárható, modern szemléletben restaurált, szép kilátóteraszokkal rendelkező várrom.

A parkolás megoldott, megfelelő kiszolgáló egységekkel rendelkezik ( üzletek, WC).

Ezek után lementünk a hegyről, a Királyi Palotához, amely a középkori erődítményrendszer alsó részén helyezkedett el.

De miért rom?

1323-ban Károly Róbert Visegrádra helyezte székhelyét és a városban egy királyi házat építtetett, amelyet először az 1330-as, Zách Felicián által, a királyi család ellen megkísérelt merénylet színhelyeként említ a Képes krónika.

A királyi házat I. Lajos bővítette ki több lépésben palotává. A ma romjaiban álló épület a 14. század utolsó negyedében épült, részben még I. Lajos, részben már Zsigmond király uralkodása alatt. A 123 m x 123 m-es, szabályos elrendezésű palotához észak felől kert, dél felől a Zsigmond által 1424-ben, a régebbi királyi kápolna helyén alapított ferences kolostor csatlakozott.

1405–1408 között Zsigmond a székhelyét Visegrádról Budára helyezte át, a visegrádi palota ettől kezdve vidéki rezidenciává vált. 1476–1484 között Mátyás király a palotát késő gótikus stílusban felújíttatta. Az épület egyes részein reneszánsz elemek is megjelentek: a Herkules-kút és a Múzsák-kútja, a díszudvar loggiája, a kápolna orgonakarzata és oltárai. Ezek az első emlékei az Alpokon túli Európában az itáliai reneszánsz stílusnak.

A palotát az 1544-es török hódítás után elhagyták, így az épület rommá vált. Romjait a 18. században lebontották.(!!!!) Feltárása 1934-ben indult meg, és napjainkban is tart. Műemléki helyreállítása során az egykori királyi lakóépület kerengője és a kert helyreállítása készült el. Folyamatban van a ferences kolostor templomának valamilyen mértékű helyreállítása. Tippem az, hogy nem lesz teljes az épület, hanem inkább egyfajta műromként fogja mutatni az eredeti dimenziókat azoknak a hozzám hasonlóknak, akik három sor kő alapján nehezen tudják elképzelni azokat….

A palota jelenlegi állapotát úgy tudnám leírni, hogy megépült a kerengő, amelynek földszinti és emeleti folyosói bejárhatóak. Földszinti helységei is megvannak, különböző kiállításokkal, míg az emeleti helységeknek nincsen oldalfala és mennyezete, de bejárhatóak. Így a méretük elképzelhető.

A kiállítás egyébként hangulatos, sajnos a bejárást nehezíti, hogy több helyen útbaigazítás nélküli folyosókon bezárt ajtókba ütközik az ember. Lehet, hogy ez azóta persze változott, de egy ajánlott haladási irány táblának örültem volna, illetve a lezárt területeknél egy tájékoztató táblának, hogy lezárt terület, ne menj arra, balga (nem belga) turista…

Mindegy, ezzel együtt sokkal-sokkal szebb a palota, mint amilyen gyerekkoromban volt. Számomra egyébként ennél a romnál volt a leginkább elképesztő, hogy milyen rosszul bántunk régen a romjainkkal, az emlékeinkkel. Egy királyi palota, amit simán leromboltak és utána le is bontották? Vajon melyik nyugati országban fordult ilyen elő? Vajon melyik ország engedhette meg magának ezt a luxust? Vajon melyik ország akarta ennyire elfelejteni múltját? Nem tudom a választ.

Fotók: