… a cím persze csak a szokásos hatásvadászat, hasonlatos a “Fiúgyermeke született a férfivé operált volt NDK-s atlétának, Hanna Johanna Holztalernek”, vagy “Alsó-penészlaki fodrász nyerte a kozmetikus-világbajnokságon a pedikűrös-Oszkárt”, szóval semmi komoly, csak kicsit megszereltem az autómon a világítás-kapcsolót. A Citroen BX-be a vezetőülésbe beülő személy minimum homlokráncolással rója (kijelentő mód) le kegyeletét az ismeretlen, azóta nyilván egy ráeső motorblokk alatt hősi halált halt tervezőmérnök munkája előtt. A BX 1-es sorozatának a műszerfala ugyanis jelentős mértékben eltér a konvencióktól. A bajuszkapcsolók évtizedes hagyományát a kormány felé hajló műszeregyüttessel próbálta a Citroen felváltani. Ha fogod a kormányt, akkor balkéznél fent az index, lent a fénykürt, jobbkéznél fent a hátsó ablaktörlő (vagy vmi más), lent a duda. A műszerfalon nincsenek mutatók, csak egy pörgő kilométeróra, és jelzőlámpák, amik csak akkor gyulladnak ki, ha már késő. Az egész műszerfalnak olyan az összképe, hogy még nappal is ki kell világítani… Szóval megrázó. (A másik megrázó élmény a hátramenet megtalálása. Hagyományos autókon felnőtt sofőrökön gond nélkül kifog, csak néhány Opelt már vezetettnek juthat eszébe, hogy mi a megoldás – amit most nem árulok el…) Tehát, a sztori annyi, hogy szombaton lementünk Földvárra, és délután – jó idő lévén – elmentünk megnézni az épülő viaduktot. Odafelé a fényszórót már nem tudtam felkapcsolni, így tehát látszott, hogy gond van. Hazaérve úgy döntöttem, hogy szétszedem a kapcsolót. Hamarosan úgyis szerelőhöz kell vinni a kocsit, akit ismerek, hogy nem szívesen foglalkozik ilyen pitiáner ügyekkel, másrészt pedig szerettem volna, ha hazafelé világít a lámpa, a sok világtalannak ne legyen gond, hogy jövök… Ez nem egy veszélytelen játék, mert egy húszéves huszonkét éves autóban már a műanyagok, amik új korukban még bepattintós módon kerültek végleges helyükre, azok ma már igencsak törnek. A gond ott kezdődik, hogy nincs sehol egy rögzítési pont. Ravasz. Végül a fényszóró-kapcsoló engedett (mint egyetlen mozgó alkatrész), és sikerült kiszúrni két csavart, ami a kapcsolót fogta. Innen már egyszerű volt a csavarok eltávolítása után már szétjött, mint az építőkocka. A szétszerelt kapcsoló. A hibásnak vélt (később beigazolt gyanúnk) kapcsolón egyetlen felirat található (Made in Germany), arra jutottunk, hogy ez a német gyáripar bosszúja a franciákon, mert ilyen kapcsolót ugyan csak egy francia tud kitalálni, azonban egy német alighanem kapva kapott az alkalmon, hogy elkészíthesse, egy kicsit besegítve a francia autóipar sírjának ásásába (mégha abba mostanában ez a német sírásó készül beleborulni)… A németek már a kapcsológyárban vannak… Nos, a kapcsoló belsejét az elégtelen fényviszonyok miatt végülis nem örökítettem meg, azonban szerintem bárki el tudja képzelni, hogy hogyan nézhet ki egy 22 éves kapcsoló belseje, amelyben az elégtelen érintkezés miatti hőtől megolvadt a műanyag… Ráadásul a gyémántszemcsés reszelővel történt tisztítás során némiképpen megsérülnek a megolvadt elemek, de azért a fém legalább érintkezik. Az első próba eredménytelen, mert csak a helyzetjelző világít. Szétszedés újra, a kapcsoló-sín működésének megfejtése modellezéssel. Sima ügy. Tavaly egyszerűbb bizonyítás kapta a Nobel díjat. Végül műszeres mérés a modell bizonyítására. Újabb kudarc. Nincs mese, csak az isteni szikra segít, ami a műszerfal alól ereget füstöt. Mivel a fénykürt kapcsolója zár min. két áramkört – legalábbis ami a drótok tekeredéséből megfejthető – az a döntés, hogy rá kell tenni azt is a próbához. Teljes siker. Fekvés, alvás, nyugodtság. Másnap összeraktam az egészet és tkp. akkor jöttem rá, hogy az összeszerelésnél egyáltalán nem mindegy a sorrend. Így legalább kétszer sikerült megküzdeni a kapcsolóval. Legó #1. Fénykürtöt a helyére. Legó #2. Irányjelzők. Legó #3. Az utolsó elem is a helyére kerülhet… Hát így esett, hogy megszereltük az űrhajó műszerfalát és megkíméltük Fez-t ettől. Maradt neki így is elég…