26 fõ, 150 kilométer, 310 fénykép, 2 nap, 1 bográcsnyi pörkölt, egy teli hûtõnyi innivaló (sok kóla belõle). Ez volt idén a HBTT. A HBTT (Happy Bike Team Találkozó), idén már pénteken kezdõdött, hiszen péntek délután röpvásárlás a Tescoban, utána nyomás Klareszért és maxigáz Horihoz. Horinál krumplipucolás, amely alig egy óráig tartott, hiszen annyi dolgos kéz vett benne részt, hogy a burgonya esélytelen volt. Bepakoltuk az odahozott koffereket és megállapítottam, hogy a Citrony megtelt. Horitól hazafelé Árpi padlógázas elõzést mutat be a Váci úton… Klareszéknél még berakjuk a csapatsátrat, székeket, további hátizsákokat és egyéb lószerszámokat és kitesszük a megtelt táblát. Majd amikor már hazaértünk és lemostam a sminket, hív fel nomad, hogy azt hitte, ott vagyunk még és lenne két kofferje… Korai kelés várható… Szombat. Az éjféli elalvás és a hat óra alvás kicsit morcossá tesz, aztán indulunk nomadékhoz, majd tovább Klareszékhez, plafonig pakolni az autót. A két hátsó ajtót nem lehet kinyitni, az egyik oldalon egy Dell laptop, a másikon egy gumimatrac némi dobozos sörrel esne ki – minimum… Klareszéknél összefutunk Horival, aki elvisz két behemót hátizsákot és el is indul, hogy bringájával szembejöjjön késõbb a csapattal… A csapat kicsit lassan akarózik összejönni, de nem izgulok különösen, a déli szekció szinte egyszerre érkezik. Árpi blokkolva közelít, közben telefonál (Roobi szerint, aki egy logisztikai malõr kapcsán kerül a találka helyszínére, szóval szerinte “tolul a toluol”), jobb lábán a térdébõl pedig egy friss sebbõl vér folyik. Lassan együtt a csapat, és csak a szobafelelõs Chiiko-ra várunk, aki elaludt, mert nem tudja beállítani az ébresztõórát. Csoportkép és indulás. A bringáscsapat elöl, mögöttük Mónival a Citronnyal, mögöttünk István. Erika pedig elment a zenéiért, tankolni, sminkelni, stb. Dunakesziig kétszer-háromszor vártunk a csapatra, ahol lehetett. Chiiko hátravitt Istvánnak egy nyakbaakasztót a rádióhoz, amit nem sikerült bedobnia az ablakon. István a járdának ment neki, Chiiko pedig ment egy kört a bringával a földre esett akasztóért. Istvánnak az autója sínyli meg a HBSE rendezvényeket… Erika csatlakozott hozzánk a kólás-háznál (amin már nincs kóla-reklám), a Liget utcán vártuk a csapatot. Végülis nem kockáztattak, aszfalton jöttek, pedig egy jó kis poros földút is jön oda, azon is lehetett volna haladni, de Árpi nem kockáztatott. A bringaút végénél, ahol a Dunakeszi-Göd telkes szakasz van, alig értük utol a csapatot, majd mentünk utánuk. Gödön a csárdához mentünk, ahol alig voltak néhányan rajtunk kívül, úgyhogy bevártuk a csapatot, jöttek is. A csárdában egy jó félórás pihenõ következett. Gödön még a lakópark sarkánál álltunk meg megnézni a srácokat, majd mentünk tovább. Vác elõtt láttam Horit a bringaúton szembetekerni a csapattal, Klaresz hívott is, hogy csatlakozott hozzájuk. Vác után álltunk meg megvárni a csapatot, ott ahol a kis alagúton átbukik a kerékpárút Verõce felé. Itt sokan integettek és bohóckodtak István kamerájának, így a sor végén érkezõ Vera Jedi is, aki azonban elnézte a kerékpárút közepén lévõ oszlopot, és nagy sebességgel nekiment. Szerencséjére a Juice fékkar fogta fel az ütést (el is tört a bilincse), és megpördítve a bicajt utasát a szemközti KRESZ-tábla mögé, a bringát pedig az oszlopnak vágta. (Korhatáros videó megtekinthetõ itt.)
A becsapódás elõtti pillanatok…
Nagy szerencséje volt, hogy a fékkar takarta az ujjait (nekem például nem takarja), illetve hogy nem az oszlopnak repült. Mindkét esetben a váci kórház lett volna a túra vége, így azonban csak a lábát csapta oda valamihez, és nem volt semmi baja. A csapatot visszahívtuk, megállapítottuk, hogy minden rendben. Elsõsegélyben részesítettük (Tivadar és a Betadine hathatós közremûködésével), a bicaját üzemképes állapotba hoztuk és már mentünk is tovább. Felmerül ilyen esetekben, hogy vajon akkor is nekimegy az oszlopnak, ha nem vagyunk ott, nos a józan válasz az, hogy alighanem kikerüli. A következõ megálló így Kismaroson a bolt elõtt volt, ahol már a Magyarkút felé kerülõ terepes-kommandó már nem is jelent meg. A boltban azonban megállapítottuk, hogy nincs semmi áru, úgyhogy leadtuk a függõ italrendelést Gagesznek telefonon (bár késõbb láttunk a faluban egy italdiszkontot, de mindegy). A kis csapat így legurult a parti bringaútra, majd feljött vissza az útra. Mi kihagytunk egy traffipaxot és Erikát leszorította egy mentõ, amelyik pont ott akart megfordulni, ahol az elõle félrehúzódott autók álltak – érthetetlen ostobaság. A Törökmezõre vezetõ úton fotóztunk, István kicsit feljebb kamerázott, elég hamar felértünk. Istvánnal elõrementünk, hogy a csapat bevonulását is megörökítsük mozgóképen. Másodikra sikerült is… 😉 Kipakoltunk a kocsikból, bepakoltunk a házba és máris mehettünk ebédelni. Chiiko kicsit méltatlankodott, hogy nem értek még ide a terepesek, mondjuk én személy szerint teljesen meg tudom érteni, ugyanis neki kellett az étkezõ falába vágott lyukon át két megtermett, magassarkú/szárú cipõbe erõltetett, duzzadt lábbal beszélgetni. Szerintem a fal túloldalán a komplett vogon armada ott várakozott, Chiiko egyetlen rossz szavára támadtak volna, persze elõbb beszerezve a megfelelõ kérvényt és határozatot. Végülis 15-20 perc késéssel érkeztek a túrázók, úgyhogy mindenki megnyugodhatott. A menü egyrészt volt valami ragulevesnek csúfolt valami (volt benne májgaluska, fõtt hús és kockára vágott sárgarépa is), íme néhány fajta raguleves, ez valahogy egyik sem volt: http://www.mimi.hu/gasztro/raguleves.html . Második fogás volt túróscsusza szalonnapörccel, vegetáriánusoknak szalonnapörc nélkül, édesszájúaknak cukorral megborítva. Hoppá. A lényeg, hogy mindenki jóllakott, úgyhogy mentünk is vissza a házba. Felállítottuk a sátrunkat Mónival, õ rögtön ki is próbálta, egy néhányórás alvás keretében. Eközben a csapatsátor felállításáról rögzítõpöckök hiányában lemondtunk, de elõkerültek a székek és elzavartuk a srácokat fáért. A közeli erdõ gyk. ki volt tisztítva, egy árva faág nem volt a földön, így aztán Chiikoval beültünk a Citronyba és elmentünk a közeli erdõbe fáért. Rengeteg fa volt, valamennyit felkötöttünk a kocsi tetejére és vittük a házhoz. Kaszi és Gyuri is jelentõs mennyiséggel tértek vissza, a fából hordágyat építettek és arra rakták a fát… Ügyesek voltak. Délután még meglátogatták a közeli geoládát is. Az üldögélõ csapat biztos úton haladt a lerészegedés felé, közben még megállapították, hogy az idén szerencsére nincsenek szúnyogok, viszont vannak darazsak. A darazsak fõleg szomjasak voltak, de némelyik bújócskázni akart, úgyhogy folyton bele akartak repülni az orrunkba vagy a fülünkbe. Aztán az idõ elõrehaladtával Hori felkerekedett és nekiállt a vacsora elkészítésének, a zeneszolgáltatást is beüzemeltük, bár Chiiko lámpatöltõje nem kicsit zavarta az erõsítõt. A könnyed délutáni elfoglaltsághoz nem nagyon illett a smoothjazz válogatásom, úgyhogy próbáltam a csapat kedvében járni – stílusosan – némi hegyimetállal. A vacsora elõtt még volt némi frizbizés, volt Cola+Mentos teszt (teljes sikerrel) és gyönyörködhettünk a naplementében. Vacsi után némi ejtõzés következett, majd kezdõdött az ereszd el a hajam. Aztán egyszercsak leállt a zene. Késõbb kiderült, hogy ez nomadnak volt köszönhetõ, aki bedugta az iPodját tölteni a laptopba, az pedig újra akart indulni. Késõbb kihúzta az iPodot , úgyhogy ismét megállt az egész. A két akció ugyanazzal az eredménnyel járt, a Winamp-ból a Playlist elszállt, úgyhogy kezdhettem elölrõl a válogatást. A harmadik ilyen esemény 11 óra körül jött össze, amikor Kaszi simán rákattintott az mp3-ra, ami ugyan elindította a konkrét számot, de ismét törölte a playlistet. kircsi. A dizsizés jól sikerült a csekély létszám ellenére (sokan inkább a hidegben üldögéltek a teraszon kint), a füldugók egyértelmen jót tettek a halláskárosodás elkerülése végett, néha Árpi vérben forgó szemekkel jött oda kérni valami olyan zenét, amit õ ígért, hogy hoz, de nem hozott. – Soltész Rezsõtõl a Szóljon hangosan az ének van? – Nincs. Kb. így zajlott. Éjfél körül véget vetettünk a zenének és nyugodni tértünk. Ez volt az új sátrunk elsõ alkalma. Nos, a sátorban alvás nem rossz dolog, bár a hozzá vásárolt felfújható matrac érdekessé teszi a pihenést, hiszen amíg az egyik forog, a másik pattog. Sajátos. Fázni nem fáztunk, a napon elég gyorsan meg is száradt reggel, szóval mondhatni, elégedett vagyok. A reggeli ébresztéssel nem annyira, a Gázló-bejáráshoz hasonlóan Szabinka virnyogása vetett véget mintegy másfél órával a kívánt ébredés idõpontja elõtt. Persze önmagában véve a féktelen kacagással nincs semmi baj, csak a hely meg az idõpont szar. Nekem legalábbis rosszul esett… Na mindegy. A reggeli sajátosan törökmezõsen zajlott (de ezzel sincs semmi baj, hiszen tudjuk elõre hogy ilyen), a vegetáriánus reggeli három szelet vaj volt kenyérrel… A nem vega pedig ugyanez párizsival és egy vékony szelet paprikával. Így aztán összepakoltunk, csoportkép és indulás. Roobiék és gageszék hazafelé vették az autó orrát, mi Istvánnal és Erikával mentünk a csapat után. Kóspallagon Chiiko ismerettséget kötött egy magyar vizslával, aki simán eljött volna vele, ha kinyitja a kocsiajtót… Királyréten Erikáék és István (Chiikoval erõsítve) is búcsúzott a csapattól, úgyhogy magunkra maradtunk a kíséret ügyében. Erikáék kicsivel késõbb jöttek visszafelé az úton, a tetõn Szabi bringája dülöngélt fel-alá… A csapat innen jó tempób
an jött hazafelé, Hori visszament a kocsijáért és Gödig üldözött minket, mi pedig többször találkoztunk a csapattal, majd a lovak közé csaptunk és elõre szaladtunk a gödi csárdáig. Alig kértem ki az ételt és az italt, már meg is érkezett a bringás szekció, úgyhogy tényleg megállapítható, ilyen távon elhanyagolható az autó elõnye. A gödi csárdában rengetegen voltak, de volt hely, a túrógombóc volt a favorit, de jól nézett ki GabeR hekkje is. Dunakeszin láttuk még a csapatot, majd hazavittem Mónit és visszatérve Káposztásmegyeren jöttek szembe. A Szilágyi úton még készült egy utolsó fotó és máris a Pedalománnál voltunk a parkolóban. Szétosztottuk a táskákat és a motyókat. Befutott Erika és Szabi is egy kissé megfixált bringával (kétség nélkül mondom, csak a jóakarat tartotta fenn a bringát, nem az a 15-20 gumipók, amivel kipányvázták), és rövid búcsúzkodás után mentünk a dolgunkra. Hazaérve annyi erõm volt, hogy (persze lemosva az út porát meg hasonló kötelezõ gyakorlatok után) kiválogattam a 310 fényképbõl 100-t, elindítottam a feltöltést és leültem a tévé elé. Reggel arra ébredtem, hogy fordítva fekszek az ágyon… A folytatás? Jövõre durván megspékeljük extrákkal az 5. HBTT-t, hiszen ez az egyesület éves nagy összerántása, ehhez méltó ünnepéllyé tesszük. Kár, hogy az idén ilyen kevesen voltunk, jövõre mindenkit elvárok, akinek nincs orvosi igazolása. Összefoglalva, remek hétvége volt, jó társaság, kegyes idõjárás.