Néhány héttel ezelőttig nem is hallottam a majki remeteségről (bár már néhányszor mentem az autópályán, ahol ez ki van írva, de nem nagyon értettem, mi lehet az, vagy nem figyeltem, nem tudom). Néhány héttel ezelőtt azonban a Hazajáró rovat számára új célpontokat kutatva keveredtem el a nemzetimuemlek.hu oldalra, ahol számtalan, általam szinte egyáltalán nem ismert, de érdekes műemlékkel ismerkedtem meg, amelyek nagy részét fel is vettem a célpontok közé.

Az egyik ilyen célpont volt a Majki műemlékegyüttes, azaz a kamalduli remeteség a templomrommal és kolostorral, amelyet az Esterházyak átalakítottak vadászkastéllyá. (A közelben található egyébként egy premontrei kolostorrom is (nem tudom, merre), illetve az oroszlányi bányamúzeum, akár egésznapos programot biztosítva. Ha ehhez még hozzávesszük Vértesszentkereszt romjait, akkor egy elég koncentrált programot lehet tartani a környéken.)

A különleges épületegyüttes története is rendhagyó. Történt ugyanis, hogy 1733-ban a vidék akkori birtokosa meghívta a kamalduli szerzeteseket ide.

A kamalduli szerzetesek elég érdekes egy szerzetesrend. Alapítójuk, Szent Romuáld, végiglátogatta az összes európai szerzetesrendet, de egyiket sem találta elég szigorúnak. Ez elég hosszú folyamat volt, úgyhogy elég idős volt már, amikor az egyik látomása (lázálma?) helyén, a Malduli gazda által felajánlott földterületen alapította meg saját szerzetesrendjét, amely így a Campo Malduli névből kamaldulivá lett. A szerzetes különleges életmódot folytattak. Fehér ruhájukról messziről felismerhetőek. Némasági fogadalmukat évente csak (2×3=) 6 napig szeghetik meg, de az emlékek szerint akkor se nagyon beszélgetnek egymással, annyira magukba fordulnak. A remeteségüket a rend remetelakjaiban élik meg, ezek egymáshoz közel felépített, 80 négyzetméteres lakások, hasonló méretű konyhakerttel.

A szerzetesek a házukat (kerttel együtt értve) csak a 2×3 nap során (Húsvétkor és Karácsonykor hagyhatják el, de akkor is csak a kolostorépületig mehetnek, ahol közös ebédet és imádságot lefolytatják. A kolostorban laknak azok a szerzetesek, akik még nem felkent szerzetesek, hanem csak “diákok”. Ők látják el étellel/itallal a remete-szerzeteseket, akik kétóránként imádkoznak (éjszaka is) és imádságaikkal a szenvedélybetegek és egyéb gyenge emberek lelki üdvéért könyörögnek.

Kemény élet volt ez. Formájában egyébként ez az egyetlen fennmaradt kamalduli szerzetesrendi épületegyüttes Magyarországon. Lengyelországban, Krakkó mellett Bielany-ban található működő kamalduli kolostor. A lakóiról, életükről szóló képsorozatot a majki kastély folyosóin is meg lehet tekinteni.

A majki kamalduli remeteség előzménye a mai épületegyüttestől DK-re, a XIII. század első felében, a Csák család királyi adományként kapott birtokán felépített Nagyboldogasszony premontrei prépostság volt. (valami olyasmire gondoljunk, mint a zsámbéki templomrom, vagy a vértesszentkereszti romok – AZso)

A kolostor a török időkben elnéptelenedett, majd a XVII. században egymást sűrűn váltó tulajdonosok után végül 1727-ben a fraknói gróf Eszterházy József (Komárom megye főispánja) birtokába került. Ekkor Majkpuszta 1200 hold területtel (szántóföldek, legelők, rétek, kertek, gyümö1csösök, erdők, halastavak, vízimalmok), valamint a premontrei kolostor és a hozzá tartozó, egykor 3 hajós román kori templom romjaiból állt.

A Kahlenberg-i kamalduli kolostor elöljárója Radossányi László (aki később az építkezés fő irányítój a lett) Eszterházy József személyében talált bőkezű mecénásra. Eszterházy 1733-ban adta ki az alapítólevelet és majki uradalma mellett jelentős pénzösszeggel, mesteremberekkel és nyersanyaggal járult hozzá az építkezéshez. (Engedélyezte többek között a környei római erőd, Oroszlánkő és Gesztes várai nak és a vértesszentkereszti apátság köveinek felhasználását, valamint a premontrei kolostor még álló falainak elbontását, a régi kőanyag felhasználását az új építkezésnél. )

A középkori olasz remetekolostorokra épülő mintát elsődlegesen a Domenico Martinelli által tervezett és kivitelezett, 1695-ben elkezdett Zobor-hegyi kamalduli kolostor szolgáltatta.
A majki épületegyüttes alaprajzát is a szabályos négyszögű el rendezés, a kiegyensúlyozott épülettömeg-elosztás jellemzi. A fallal körülvett területen kis utcákat alkotva, szigorú rend szerint megszerkesztve (az eredetileg tervezett 20 cellaház helyett), az együttes központjában álló templom körül épült ki a clausura területe 17 cellaházzal.

Az építkezést az első cella építésével kezdték meg, az alapkövet Eszterházy József tette le, ezért a cellát az alapító védőszentjéről, Szent Józsefről nevezték el. A cellaházak több, mint húsz éven át épültek. 1737-ben rendbe hozták ahalastavat és elkészült a vendégfogadó. Az eredetileg a konventépülethez vezető, ma a bejárati oldalon található díszes kapu az 1746-os évszámot viseli, ami a konventépület munkálatainak a kezdetére utal. 1753-ban rakták le a templom alapkövét, belső munkálatai azonban csak később, 1764-ben kezdődtek el. 1756-ra elkészült a remeteséget körülzáró fal. A remeteség területén kívül álló Celli Mária-kápolnát 1736-1757 között építették.

1770-re nagyjából elkészült a remeteség, felépült a konvent épülete, a 17 cellaház és a templom épülete is.

(Idézet: http://kulturalisutvonalak.blogter.hu/258563/a_majki_kamalduli_remeteseg_i)

1782-ben beütött a krach, II. József többek között a kamalduli szerzetesrendet is feloszlatta. Az elhagyott kolostor királyi tulajdon lett, 1802-től egy budai posztómanufaktúra bérelte, 1837-ig (kb.) működött itt. Utána az Esterházy család vette meg, akik átalakítatták a kolostort vadászkastéllyá. Angolkerttel, a közeli tavon fürdőházzal bővítve a kolostort, a létesítmény a virágkorát élte. A remetelakokban a szolgálók laktak.

1945 után az Esterházy család egy cellalakásban talált menedéket. Egyik fiuk a háború, másik a háború utáni paralízisjárvány áldozata lett, a családfő, Esterházy Móric gróf, és egyetlen lánya, Mónika Bécsbe távozott. A grófné és testvére azonban maradt: Esterházy Móricné, született gróf Károlyi Margit és Emma testvére egészen 1973-ig lakták a cellaépületet, kétkezi munkájukkal keresve meg a megélhetésükhöz szükséges pénzt.
A háború után a kastély tábori kórházként, munkásszállóként, lakóépületként funkcionált. 1946-tól a Magyar Írónők Köre bérelte a kastélyt, alkotóházként használták és a bérleti díj fejében helyreállíttatták a kastély jobb szárnyának tetőzetét.
Az 1950-es években üresen állt az épület, nyaranta úttörők táboroztak az évszázados falak között. 1962-ben az Országos Műemléki Felügyelőség hozzákezdett a rekonstrukcióhoz, többek között ekkortájt restaurálták a refektórium freskóit is, Haraszti Margit, restaurátor vezetésével. Néhány cellaházban kiállítás kapott helyet, a többit üdülővé alakították át.

2001 óta a Műemlékek Állami Gondnoksága felügyeli az épületegyüttest, ám a kastély teljes rekonstrukciója még várat magára. A 90-es években a cellaházakat felújították, ám ma már ismét rájuk férne egy teljes körű felújítás. A kilátóhelyként funkcionáló templomtoronyból Esterházy Pál Harmonia caelestis című művének dallamai csendülnek fel bizonyos időközönként harangjáték formájában.
A majkihoz hasonló kamalduli remeteség Csehországban, Olaszországban és Lengyelországban maradt fent, utóbbi falai között még ma is remeték élnek – az ő mindennapjaikat bemutató fotókiállítás nyílt nemrég Majkon.

2006 júliusában művészfilmet forgattak a rossz állapotú kastély falai között, amelynek helyszíne egy II. világháború utáni lepusztult kolostor – ehhez sajnos a helyszín teljesen megfelelő volt.
Látogatható április 1. és október 31. között, 10–18 óra között, minden egész órában idegenvezetéssel. Lehetőség van kipróbálni a remeték életét, hiszen újból lakhatók a cellaházak, a mai kornak megfelelő komfortfokozattal.

(Forrás: Wikipédia)

A közútról lefordulva egy földúton jutunk el a tóhoz, amelynek gátján személyautóval át lehet menni. Az út mellett jobbra a malom, szemben egy kápolna található, majd a dombra felkanyarodva juthatunk a főbejárathoz. A belépőket az egyik remeteházban lehet megvenni, melynek kertje falába nyitottak egy kijáratot az angolkert felé. Az idegenvezetés sajnos messze nem nevezhető profinak. Bár nagyon nehéz csoport volt, tele volt neveletlen kisgyerekekkel és ostoba szüleikkel, ezt a helyzetet nem nagyon tudta kezelni a hölgy. Véleményem szerint kb. a csoport felének azt kellett volna mondania, hogy sajnos csak a következő csoportba férnek be, így nem lett volna tumultus, tudtuk volna követni a vezetést. Ehelyett egy kaotikus élményben volt részünk, úgyhogy nagyon gyorsan önállósítottuk magunkat mi is, és  a nagy csoport holtterében elcsatangoltunk olyan fényképeket készíteni, amelyeken nem volt ember.

Megtaláltuk az anno és most projekthez a régi helyszínt, sok-sok különleges részletet, amelyre a vezetés nem tért ki. Sajnos a kastély külső oldalán, a kúthoz nem lehetett odamenni, pedig onnan is kellett volna egy fotó. 😦

A remetelakok megfelelő állapotban vannak, bár itt-ott némi javításra szorulnak. Elvileg a lakok egy része korszerűen felszerelt nyaraló, de erre nem utal semmilyen külső jel. A kastélyhoz legközelebbi remetelak van berendezve múzeumnak, azt lehet megtekinteni. A kastélykolostorba is bemegy a tárlatvezetés, megmutatja a refektóriumot, ahol a szerzetesek együtt étkeztek, illetve a vadásztermet, ahonnét néhány évvel ezelőtt ismeretlenek ellopták az ajtóívekbe készített speciális festményeket. Néhányat megtaláltak, de van, amelyiket nem. A vadászteremnek van a régi képen látható erkélye, mára csak az erkély kerete rozsdásodik árván.

Innét már kifelé vezet a túra, még egyszer körbe lehet tekinteni, aztán elhagyjuk a területet.

A műemlékegyüttes üzemeltetője, fenntartója a Monte Corona Műemlékvédő Egyesület. Honlapjuk részletes (bár kicsit elavult) információkkal elérhető itt: http://montecorona.hu

Gondolom, egy komolyabb szponzornak ők is nagyon örülnének…

A teljes fotósorozat megtekinthető itt alább (vagy ezen a linken).