Micsoda hétvége volt…

Ismét jócskán a benzintank fenekére néztünk, teszteltük az autó főbb rendszereit (felemás sikerrel, alighanem megint szerelő lesz a dologból). Szombatra jutott három komoly célpont és egy grátisz, míg vasárnapra egy könnyed autótesztelés egy közeli célponttal. De haladjunk sorban!

(A négy kép négy albumhoz vezet, lehet kattintani.)

Első úticélunk a néhány hete a látókörömbe berobbant majki remeteség, egy kamalduli szerzetesrend szerencsésen fennmaradt kolostora volt. Őszintén szólva, korábban nem hallottam erről a helyről, úgyhogy nagy várakozással tekintettem a találkozás elé. Sajnos a műélvezetet nagyban rontotta a nem kicsit demotivált, szerencsétlenkedő, halk idegenvezető ill. az a kétévesekből álló szinglihorda, amelyik végigóbégatta az egész tárlatvezetést. Egyébként sem ideális a vezetett megtekintések a fotótúrához, mert más a ritmusa, mint egy saját tempójú sétafotózásnak.

Magáról a helyről annyit lehet elöljáróban elmondani, hogy a remeteházak rendben vannak, a templom köveit ugyebár még az 1800-as évek elején elhordták, a kastély pedig 1945 óta pusztul. A kastély jó példája a 60 év gazdátlanságnak. Bár a kezelők szemmel láthatóan próbálnak valamilyen állagmegóvást folytatni, ez siralmas eredményt produkál.

Második helyszínünk egy általam már többször meglátogatott vár volt, a gesztesi vár Várgesztesen. Mondjuk a Majk-Várgesztes útvonalon a Navigon szoftvere ismét a csőd szélére került (úgy tűnik, hogy a földutakat nem ismeri, és közútnak tekinti), úgyhogy fejből mentünk. A várgesztesi vár tematikailag passzolt az első helyszínhez, ugyanis köveiből épült a remeteség. A maradékban étterem és turistaszálló üzemel, éppen valamilyen nagykorú iskolás csapatépítő játék volt folyamatban a vár körül, úgyhogy gyorsan körbejártuk és mentünk tovább.

Ebéd utáni úticélunk a zsámbéki templomrom volt. Egyfajta újratöltés volt ez, a korábbi képeimet átnézve ugyanis nem találtam olyanokat, amelyek abból a szemszögből lettek volna fotózva, amelyeket egy újabb, ezúttal vidéki helyszíneket bemutató “Anno és most” videóban el lehetne helyezni. Mivel gyakorlatilag éppen utunkba esett, ezért gyorsan bejártuk, és amíg Móni és Miki megnézték a romot, addig én kívülről próbáltam megtalálni azokat a helyeket, ahonnét a régi képek készültek. Két kivétellel sikerült, az egyikhez be kellett volna mennem, úgyhogy az kimaradt, a másik pedig a főiskola kertjében volt, ahová nem tudtunk bejutni (amúgyis esélyes, hogy a bokroktól már nem látszott volna ugyanaz a látvány). A templomrom még mindig magával ragadó, fantasztikus. Arra azonban válaszolhatna valaki, hogy mit keres a múzeum bejáratával szemközt a temető kerítésénél 80 db teljesen újnak tűnő vasúti talpbeton. Kisvasút épül a templom körül? Érdekes.

Ezután a Tinnye és Piliscsaba között dúló homokvihar felé vettük az irányt, abban bízva, hogy levideózhatjuk, de egy kereszteződésnél továbbmentünk, úgyhogy Pilisjászfalu mentünk egy eszelős szerpentinen. Így aztán gyorsan megérkeztünk a telekre, ahol a tavasz korai képeivel ismerkedtünk, virágokkal, kecske-gyerekkel és harcias libákkal. El is telt a nap.

Vasárnap, miután a délelőtt a Forma1 jegyében telt, ebéd után további autótesztelés folyt és tettünk egy kis villámlátogatást Budakeszin, a Makkosmárián lévő kegytemplomnál. Őszintén szólva ezt csak amolyan levezetésnek szántuk, a város le volt zárva a futóverseny miatt, úgyhogy mindenképpen valamilyen elkerülő úton kellett keresgélni. Az autótesztelés kapcsán hegyvidék kellett, így lett ez a célpont. A falun (város?) belül nulla jelzés volt, hogy merre kell menni, úgyhogy be kellett kapcsolni a Navigont, ami megint produkálta magát, jó egy kilométerrel lejjebb adta meg az úticélt, mint ahol van. Ráadásul egy elég silány földút vezet a templomhoz, ha tudom előre, kétszer is meggondolom és keresek valami mást. Mert a templom bár szép, nincs benne semmi különös, se a története, se a kinézete. Ráadásul egy üvegfalig lehet csak bejutni, úgyhogy belül se nyújt nagy élmény. Talán gyalogtúrázás közben jó lehet egy megállónak, de kb. ennyi.

Így telt a hétvége, hamarosan jönnek a “hazajáró-kompatibilis” posztok is a különböző helyszínekről, bár őszintén szólva ebből a futamból egyedül a majki remeteség méltó egy külön posztra a Hazajáró rovatban.