Bankrabló

Emlékezzünk meg kis magyar (szürke, szmogos, unalmas, kisstílű) reality-nk újabb izgalmas színfoltjáról, a Flórián téri bankrablóról, aki az általam készpénzfelvétel szempontjából preferrált Erste Bank-fiókba tért be egy kis likviditás-kezelésre. Nem, nem akart hitelt felvenni, hallott ő is a pénzügyi válságról. Csak egy kis zsebpénzt szeretett volna. Miután elvette az őr fegyverét (ami nem volt nehéz, ha az az őr volt ott, akit látni szoktam, akit könnyebb átugorni, mint megkerülni), egy rózsaszín inges férfialkalmazottat magával rángatott, majd távozott. A Miklós utcai szalagház egyik lépcsőházába ment be, majd nyoma veszett. Íme a TV2 riportja az esetről (Windows 7 alatt nem működik valami miatt se IE8, se Mozilla Firefox alatt nézve…)

Megkockáztatom, hogy ott lakott. Mire a rendőrök odaértek, addigra ő már a gyárban robotolt a délutáni műszakban. De az is lehet, hogy nem lakott ott, hanem csak volt vészforgatókönyve és tudta, hogy a ház másik oldalán tud távozni (ahol esetleg az autója várta), vagy a hatodikon a házakat összekötő és közöttük átjárást biztosító folyosón át egy másik kijáraton keresztül távozott (esetleg ruhát cserélve)… A helyszín térképe és eseményei az alábbiakban tekinthetőek át a Google Maps-en:


Nagyobb térképre váltás

Mind az Index.hu térképe, mind a TV2 eseményleírása téves lehet. Az Index rossz helyen jelöli a bankfiókot, a TV2 pedig alighanem helyismeret nélkül rajzolta meg az animációt… Ha abból az irányból jött a rabló, akkor vagy tényleg ott lakik, vagy teljesen hülye.

Nem laknék ilyen szalagházban, főleg nem az összekötő folyosó szintjén. Biztos nagy a jövés-menés, a fiatalok itt randiznak, a szomszédok itt cigiznek (hamár a lakásban nem viseli el őket az asszony), de a tolvajok Mekkája is lehet egy ilyen konstrukció, mint ahogy azt példánk is mutatja…

Egy jó hangulatú elemzést is olvastam tegnap egy tematikus panel-blogon. A szerző szerint (akinek sorain érződik, hogy konklúzióját nem szociológiai kutatásokból vezette le egy csendes belvárosi egyetemi laborban, hanem alighanem saját bőrén érezte a szomszédból átszűrődő pörköltszagot) a bankrabló helyi lakos lehet, van is benne logika…

Hazafelé a símaszkban úgysem ismernek fel, ha meg már lerúgtuk a túszt az elsőről, a liftbe szállás előtt levehetjük az álcát. Manyi néni savanyú arcán csak annyi látszik majd, hogy “ez az állat már megint üvöltözni fog este”. Otthon aztán be lehet dobni a símaszkot szaros gatyák közé a szennyestartóba, gyorsan átvenni a pörköltszaftos fehér trikót, megsziszegtetni egy ászokot, oszt’ nyilatkozni a telefonon érdeklődő kereskedelmi tévéknek. Viszont, ha nincs kedvünk a lakásban ücsörögni, a túsztól való könnyes búcsú után felmehetünk például a tetőre, ahonnan bemehetünk bármelyik lépcsőházba. Kulcsot korábban szereztünk a házmestertől, liftszerelőtől, bárkitől. A rendőrök úgyis csak azt a kaput őrzik, ahol bementünk, ha valami csoda folytán rájönnek, hogy a hatodikon van összekötő-folyosó, akkor esetleg még azt is. A többihez szabad az út, négykor már anyunál ehetjük a töltött káposztát. Ha meg netán jönne a rendőr, hogy te vagy-e a rabló “a kurva anyádat”, akkor azt kell mondani, hogy nem. Kis szerencsével a parancsnok még elnézést is kér a zavarásért. Csak három ilyet kell eljátszani, és vissza is jött a lakás ára.

És mivel ez az egész itt történt a szomszédban, a munkahelyem tőszomszédságában, (nyilván csak ezért írok róla ennyit) el kell mondanom, hogy az egészből semmit sem érzékeltem. Mondjuk nehéz is lett volna a másik irányba néző irodából. Este hat körül a rendőrökkel találkoztam, de nem állítottak meg, amikor maszkban, bukóban kerékpáron hazafelé indultam a mínusz hat fokban…