Esküvő-bejárós

Tegnap ebéd után nekiindultunk (német RTL-en korrekten lekövettük a szombati F1 szabadedzést, az időmérőre meg beállítottam a felvételt), hogy négy ügyben közelebb kerüljünk a döntéshez.

Elsőként a polgári esküvő ügyében elmentünk egy esküvőre, ahol mondanak verset aláfestő zenével, stb., hogy megnézzük, milyen. Kicsit néztek ránk, de simán bementünk és végignéztük, fotózgattam (nagyon hiányzott az ultra zoom), megfigyeltünk, elemeztünk.

Másodikként egy Váci úti étterem volt a vacsora-helyszín listán, amit megnéztünk. Nos, a hely elég lepukkant, emellett nem tudjuk igazából hogyan főznek és a kocsiról leesett a dísztárcsa is a járdára felugratás közben, amit el is vitt valami bennszülött, mire észrevettem… A legnagyobb arc ahhoz kell, amikor a sales közli, hogy 50 fő alatt akkor 2000.- Ft/fő a terembérlet, a székekre a fehér ünnepi huzat 600.-, ami egy 40 fős vacsoránál 104.000 HUF, amiből, valljuk be, nagyon sok alkoholt lehet venni… Ha mást nem… Úgyhogy úgy néz ki, marad a Csülök vendéglő, jövő héten egy próbazabálást fogunk szombaton megejteni, kéretik előre sajnálni…

Harmadikként a külső helyszínen készült fotók helyszínét próbáltuk felkutatni. Megnéztük Újpesten a Semsey Aladár parkot, ami halva született gondolatnak bizonyult, a Szabadság-parkot, ami szintén nem túl jó, aztán a Béke úton a Gyermek téren lévő parkot, végül pedig kikötöttünk a Béke téren, a polgihivatal és a templom közötti füves, fás, virágos, szobros parknál, amire Móni azonnal rábólintott, úgyhogy ez pipa a listában.

Negyedikként pedig az esküvői torta ügyében jártunk Újpest két rangos cukrászdájában, az Orosz Cukrászdában és a Horváth Cukrászdában. Nos, az Orosznál szoktunk rendszeresen (évente 1-2x) tortát rendelni, elég korrektek. A választék a klasszikus vonalat követi, az egyik néni kicsit hiperaktív, a vendégek néha hangosak, de a sütijükre még nem volt panasz. Igazi kis helyi gyöngyszem, de csak annak, akinek nem hiányzik a márványpadló és a rézkilincs. A Horváth híres, nagymenő cukrászda, a különleges formájú (gyk. bármit megformáznak) tortáik tették őket híressé a kilencvenes évek közepétől. A korábbi szocreálból egy vadiúj, direkt cukrászdának épült, emeletes (fenn hotspottal, kávézóval) ingatlanba cuccoltak át, ami kicsit meg is látszik az árszínvonalon, cserébe az extravagáns és a hagyományos sajátos keverékével várják a közönséget. Nos, a Horváth 60 szeletes tortája mellett döntöttünk, ami ugyan éppen a duplájába kerül, mint az Oroszéké, és logikusnak sem tűnik, hiszen az Orosznál remek, finom sütiket szoktunk enni (a prompt tesztelésnek alávetett franciakrémes és a rákóczi túrós is hibátlan volt), ám mégis. Szebb, jobb a tálalása. Lehet, hogy ezt még megbánjuk, de így döntöttünk.

Mindeközben rendelületlenül csattogott a tükörreflex, a fenti képek egyelőre a RAW-feldolgozás tudományában mutatkozó súlyos hiányosságok miatt egyelőre JPEG-ben készültek, de szerintem elég jók lettek. Csak az a teleobjektív, az hiányzott nagyon…