Az elmúlt napokban katasztrófaturistát játszottam, bár megmondom őszintén, hogy nekem jobban tetszik a dokumentátor címke, ha már muszáj címkézni (muszáj!). Nem gondolom, hogy szégyellnivaló lenne, hogy az emberek megörökítik a velük történteket, erről szól az élet. A jó idő is a segítségemre volt, így bringával, önerőből sok helyre eljutottam, márpedig a jó fotózás alapelve, hogy közel lehessen menni a témához.

Bemelegítésként még 739 centiméternél (szombat délután) jártunk kint az újpesti Népszigeten, akkor még le lehetett menni a partra, ezt meg is tettük. Aztán átgyalogoltunk a hídon, csináltunk pár fotót. Lenéztünk az elöntött Rómaipartra, aztán visszasétáltunk.

A következő találkozásom a vízszinttel 813 centiméter környékén történt hétfő reggel, amikor bringával jöttem munkába. A Népsziget le volt zárva, a hídról amúgy is nehéz lett volna lejutni, mivel a lehajtó vízben állt. Készítettem néhány fotót az UVH alatt és a Rómaipart szélén. A szombat este még kilátszó kuka eltűnt a vízben.

Hétfő délután a tetőzés előtt kicsivel (823 centiméternél) bedobtam magam a sűrűjébe, a Flórián térről a belváros felé indultam, ahol egyre nagyobb tömegek hömpölyögtek. Volt ott mindenféle, sétálgató helyiek, profi fotósok, külföldiek, stb. Mindenki a hatalmas víztömeget jött megcsodálni. A rakpartok lezárása elég komoly dugót okozott, a Margit híd környéke elég rendesen be volt dugulva. Az autósok teljesen pánikban voltak, például az az aranymetál Suzuki Swiftet irányító idős hölgy, akire a busz dudált rá hátulról, hogy ne menjen át a piroson, de ő csak ment, át a zebrán, mindenen, én meg szépen rákiabáltam, miszerint “nagyon piros az a lámpa már”. Erre nézett fel a lámpára, a buszos meg integetett neki (én láttam, ő nem), aztán mindenki ment a dolgára…

A Batthyány-tértől gyalog mentem, nem volt kedvem a gyalogosokat kerülgetni kezemben a géppel, úgyhogy sétáltam (fájt is a lábam a végére, az SPD nem túracipő) a Lánchídon át a Parlamentig. Mindenhol nagy tömeg szemlélte a vizet. A Parlament mellett ott volt a TV2 stábja, Mágó és Faix vártak az élő kapcsolásra. A Parlamentnél zártam a túrát, onnan már bringáztam hazafelé.

Kedden reggel a tetőzés utolsó pillanataiban (827 centiméternél) jártam még egyszer az UVH-nál, illetve az Árpád-hídon. A Rákos-patak partját ellepték a horgászok, ami önmagában véve nem baj, csak az a gáz, hogy az autóikkal odaállnak a fűbe, illetve ma reggelre látszott, hogy egy rakás szemetet hagytak maguk után.

Kedd délután még elbringáztam észak felé, megnézni ott is, hogy mi a helyzet. Budapest határától Szentendréig a hivatalos kerékpárút járhatatlan, ami nem nagy csoda, ezt már anno is megmondtam, hogy egy röhej, hogy oda rakták. A Megyeri-híd masszívan állta a sarat, bár a szentendrei ágban nem sokkal magasabb a pillér, mint a mostani vízállás. Persze sokkal magasabb víz esetén úgyis mindenhol gondok lennének, szóval jó az úgy.

Végezetül álljon itt egy videó, amit a Parlamenttől északra csináltam, így mozgóképpel is illusztrálok!