Utólag visszagondolva, az idei fényvillamos-szezon is elég sikeresnek mondható. Közben nem tűnt így mindig, voltak mélypontok és csúcspontok, ahogy kell.

Az első fotó-menet egy vasárnap este volt, és bár +5 fok volt, valahogy olyan szeles volt, hogy elég rendesen átfáztam. Már az elején látszott, hogy az új fényképezőgép fotó és videó funkciójával fejben összeveszek.  Nehéz eldönteni, hogy egy adott pillanatban fotózni vagy videózni érdemes. Ráadásul egyszerre a kettőt nehéz összeegyeztetni, mert a beállítások üthetik egymást.

No mindegy. A lényeg, hogy az első menet december 18-án a Kossuth téren volt, ahol készült egy két fotó a háttérben a Mátyás-templommal meg az Országházzal – szerintem festői hátterek, illetve egy hosszabb snitt a téren végigsüvítő villamosról, illetve a Duna-partról berobogó villamosról, így lett meg a fotó és a videó egyensúlya.

Azt hiszem, talán két (de max három) kört vártam meg, aztán húztam haza átfagyva.

A második menet a fényvillamos egyik pénteki különjárata volt, a december 23-i, amely Káposztásmegyerre látogatott. Napközben eléggé kedvetlen voltam, ahogy a híreket olvastam, akkor volt az odaláncolós tüntetés a Kossuth téren, ilyenkor nem szeretek a városban bóklászni.

Estére azonban elcsendesedett a város, úgyhogy kimentem a végállomásra. Beállítottam a fényképet, ahogy várható volt, hogy be fog jönni a végállomásra. Ott álltam vagy fél órát, az összes villamosvezetővel sikerült szóba elegyedni, de természetesen amikor jött a villamos, akkor megállt kívül, mivel bent állt a végállomáson a menetrend szerinti járat, úgyhogy buktam a hosszú bejövős fényképet.

Így mire odakocogtam a villamoshoz, leszállt róla az összes fotós meg rajongó, úgyhogy a fenti kép lett az egyetlen értékelhető kép a végállomásról.

Aztán ahogy elhúzott a villamos, elszaladtam a lakótelepen álló autóhoz és nyomtam neki egy kövér gázt. Mire utolértem, már a Fóti útnál járt a villamos (ment mint a bolond és sehol sem állt meg), megpróbáltam megelőzni, de elém jött egy busz, eh, már tudtam, hogy esélytelen. Mire odaértem az újpesti városházához, éppen szálltam volna ki a kocsiból, amikor a visszapillantó tükörben megjelent a fényárban úszó villamos. Így újra kövér gáz, egészen a Chinoin utcáig tapostam, ahol a járdára felállva gyorsan előkaptam az állványt, és itt készült az a hosszabb snitt, amikor elmegy a villamos mellettem.

Ezután újra autó, látom ám, hogy a villamos megállt a Gyöngyösi úti aluljáró után (még jó, hogy nem oda mentem fotózni), ott fotózták a sötétben. Ekkor húztam tovább, a Domusnál gondoltam megállni, de az nem volt túl jó. Utána a Lehel tér előtt találtam meg a tuti helyet, mentem egy kört a piac körül, de találtam egy parkolót, innen futás és ott sikerült a tavalyi év legsikeresebb fotóját elsütni, amelyről korábban részletesen írtam.

Ezután még a Lehel téren fotóztam, itt jutott eszembe, hogy tulajdonképpen az iPhone-t is használhatnám videózásra, úgyhogy így is tettem (ezek a videók lettek olyan barnásak – arra még nem jöttem rá, hogy egy videó fehéregyensúlyát hogyan lehet állítani utólag).

Ez egy elég intenzív és jól sikerült futam volt.

Karácsony második napján (dec. 26.) – már kóros mozgáshiányban szenvedve, újra elindultam, hétfő lévén a klasszikus 61-es vonalra. Megvoltak az ötleteim, vittem a vadonatúj mikrofont is, azonban sajnos két körülmény megzavarta ezt a futamot. Az egyik a halványan csepergő eső, amely nincs jó hatással a fényképezőgépre, a másik  pedig, hogy otthon hagytam az állvány-adaptert, úgyhogy nem tudtam rögzíteni a gépet. Így a fotózás gyakorlatilag lehetetlenné vált, kivéve az egyetlen alábbi képet.

A videóanyag viszont szépen gyűlt, az Alkotás utcán végigzúgó snittől egészen a Jóska környékén jövő-menő villamost megörökítő snittekig.

Az utolsó előtti futamra Újév másnapján (jan. 2.) került sor, egy kihalt hétfő estén, amelyen megint a 61-es vonalon kavartam. Először a Moszkva téren kezdtem, ahol az Ostrom utca irányából próbáltam összehozni valamit, de ez elég rossz lett, úgyhogy lementem a térre, ahol próbáltam a beálló/várakozó/kiálló villamost fotózni. Ez a villamosvezető mintha nem szerette volna, ha fotózzák a z ő drágaságát, úgyhogy eléggé elítélendő módon először vagy öt méterrel előrébb állt meg a végállomáson, majd pedig kifelé menet is megállt a váltóknál, úgyhogy ezek a fotók korlátozottan sikerültek. Ezután autóba pattantam és visszatértem a Villányi útra, ahol készítettem állvánnyal fotót/videót vegyesen. Az alábbi darab ott készült, bár itt is többfelé nehézséggel küzdöttem (túl sok volt az egyéb villamos pl.).

Elsőre az instagram ugrik be, ha egy ilyen képet meglátok, de ez egy másik “iskola”, a Picnik.com szerkesztési lehetőségeit illusztrálja.

Következett aztán az utolsó nap, másnap (január 3.). A Márvány/Királyhágó/Alkotás utcák találkozásánál leparkoltam és ott próbálkoztam. Itt a békaperspektíva egyértelműen rossz volt, de sajnos nincsenek felüljárók vagy egyéb magaslatok, vagy egy lakás, aminek az erkélyére ki lehet jutni, úgyhogy ezeken a fotókon sajnos eléggé sok egyéb fény bezavar. Ráadásul az Alkotás utca túlságosan ki van világítva, szinte nem is érvényesül a fényvillamos fénye. A polár szűrővel próbáltam sötétíteni a képet, de itt valójában jól jött volna egy ND8 szűrő, netalán egy ND1000 (el is határoztam, hogy egy ilyet fogok venni hamarosan). Ennek a résznek a nekem legjobban tetsző képe lett a dombról lecsúszó fényöv (tudom, a kígyó csúszik le, de a fénykígyó címet egy másik képnek adtam):

Ezt a helyszínt kivesézve eggyel  lejjebb ereszkedtem, kihasználva a villamos ötven perces követési rendjét. A Nagyenyed utcánál berendezkedtem a járdaszigeten és vártam a villamost.  Itt vegyesen készült videó és fotó egyaránt, innen egészen jól ellátni a Moszkva téri alagútig, sajnos túl nagy a fény és túl sok a villamos, így a fényvillamos nem érvényesült eléggé. Egyébként a sarki épület egyik magasabban lévő erkélyéről remek fotókat (és videókat) lehetne csinálni,  de sajnos erre szintén nem volt mód. Így lett a videón egy olyan pillanat, ahogy közelít a fényvillamos és bemegy a kamera elé egy 61-es, eltakarva teljesen. Mindegy, így is nagyon hangulatos volt, egy kanyart vártam meg, lett elég anyag, úgyhogy ezzel be is fejeztem a fotózást.

Ezzel ért véget a fényvillamos 2011/2012-es szezonja és annak fotózása is.

A tavalyi nagy siker kicsit másképp, de újra megismétlődött, lett egy majdnem Explore-kép, amely ebben a pillanatban 1942 view-nál tart, azaz a legnézettebb fényképem. Lett egy csomó más jó fotó, a poszt végén megtekinthetőek diavetítés-gyanánt (direkt link itt).

Készült egy hosszú videó is (van még mit gyakorolni), de jó tippeket adott városképek videózásához pro és kontra egyaránt. Ez volt a fényvillamos-szezon idén.

Vodpod videos no longer available.