Arról írnék, hogy kitaláltuk, hogy szerényen megünnepeljük Misike féléves korát egy kis tortával, rajta egy fél gyertyával. 😉

Nos, ez nem egészen úgy fog megvalósulni, mint ahogy gondoltuk. Elmentünk ugyanis a törzshelyünkre, a Horváth cukrászdába, ahol közölték velünk, hogy holnapra leginkább csak csokitortát tudnak csinálni és kész.

Ezekután tettünk egy kitérőt az Orosz felé, de csak elmentünk előtte, mert hétfőn zárva van.

Végül elmentünk a Vanilinbe a Béke útra, ahol 8-10 szeletes zsúrtortával próbáltak minket elkábítani, de nem szeretek a hűtőből előszedett többnapos tortát enni.

Azt kell mondanom, vicc az egész. Egy ekkora városban, két ekkora cukrászdában nem volt egy ember sem, aki azt mondja, hogy na jó, akkor nem szeletet vágok holnap az epertortából, hanem vágok ezeknek a törzsvásárlóknak egy kicsi kerek tortát, mert így jó lesz nekik.

Ezekben a kombinátokban elveszett az ember, a vásárló szava nem jut el a döntéshozóig, hanem elakad a személyzeten, aki a szabályok rabja.

Úgyhogy az lesz, hogy Misikének csinál az anyukája egy kis tortát, és boldogan megünnepeljük magunkban és még spóroltunk is egy rakás pénzt. 😀

Íme!

Jó dolog a piacgazdaság, mert ha nem tetszik egy termék, azt nem kell megvennem. És eljön az idő, amikor nem találnak vevőt az eladhatatlan termékre.

Másrészt szégyen, hogy Budapesten nem tudok hétköznap egy tortát rendelni másnapra, nevetséges, szánalmas, legalja.