Autóval és tömegközlekedéssel is közlekedő budapesti lakosként egyszerűen nem bírok ellenállni, hogy ne szóljak hozzá a témához. Amúgy is terveztem egy posztot írni arról, hogy immár egy hónapja a BKK szolgáltatását igénybe véve milyen élmények értek, belevegyítem ezeket a tapasztalatokat is a reakciókba.
Tarlós István, nyílt levelét megírta, abba tényleg ne menjünk bele, hogy miért nyílt a levél, hogy milyen mélyben szunnyadó, komoly ellentéteket hoz ezzel a felszínre, megmutatva, hogy a fényes máz mögött micsoda feszültségek húzódnak…
Egy hónappal ezelőtt nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a Flórián tér – Alkotás utca útvonal reggel jól teljesíthető autóval (gyk. szembemenve a torlódásokkal), este azonban tragikus, bedugul az összes útvonal, mint az
- Árpád fejedelem útja – Margit körút
- Árpád fejedelem útja – Fő utca
- és a bónusz útvonal, a Szépvölgyi út – Kapy út – Pasaréti út – Dajka Gábor (később Nagyajtai) utca – Városmajor – Alkotás utca is több sebből vérzik.
És ez a default. Ha egy lerobbant autó beszorul vagy egy koccanás elég ahhoz, hogy a GPS olyan cikkcakkot rajzol a térképre optimális útvonalnak, amiben semmi optimális nincs, csak a mozgás illúziója az araszolás helyett…
De nézzük Tarlós levelét, mitisírahogyishívják!
A levélben Tarlós kifejti, hogy
- régebb óta nem ért egyet a BKK szemléletével, amely szerint a közúti kapacitás nem nő, csak a tiltások, csillapítások száma,
- elszaporodtak a buszsávok a közúti forgalom rovására,
- érthetetlen a jelzőlámpák piros hullámot okozó összehangolása,
- nem szabad két hidat egyszerre – részlegesen sem – lezárni,
- és végül: a dugók rontják a közhangulatot.
Azt hiszem, úgy járt Tarlós – és vele együtt mi is -, mint a főtt béka. Ha egy békát bedobsz egy fazék forrásban lévő vízbe, az kiugrik belőle. Ha azonban lassanként melegíted alatta a vizet, akkor végül megfő, mire észbekapna.
Na, valahogy így jártunk mi is. Az emlékezetes Budaörsi úti fiaskó után a BKK taktikát váltott, ami mondjuk az egyetlen esélye volt a túlélésre, mert ekkora bakit tényleg nem lehet túl sokszor elkövetni, és apránként tolta le a torkunkon a keserű pirulát.
Itt is, ott is előbukkantak a buszsávok, a közúti forgalom rovására. Az össze nem érő buszsávok miatt ráadásul a busz sem gyorsabb sokkal, mint bármi más (erre jó példa a múlt csütörtöki 28 perces menet a Tímár utcától a Zsigmond térig).
Ráadásul a buszsáv eleve nonszensz egy olyan helyen, ahol van zárt pályás villamos és a villamosok nagyon gyakran követik egymást – ilyen a dugóval sújtott Szilágyi Erzsébet fasor befelé vezető oldala és az Alkotás utca a Déli felé.
A lámpák piros hulláma is nyilvánvaló, a Moszkva tér (nekem nem lesz soha Széll Kálmán) környékén pl. ilyen az Attila út felől érkezők lámpája, a Várfok utcai lámpa, ami beleenged a Margit körút piroshullámába és még nyilván sok ilyen van.
A hidak?
Az Árpád-híd K.O. Ez egy külön történet, hogy hogyan fordulhat elő, hogy egész nyáron üres a város (aki közlekedett akkor, remélem, nem tagadja le, hogy így van), aztán szeptember végén (újabb egy hónap csúszás a kockázatos időjárású őszbe) nekiállnak egyes villamost felújítani??? Könyörgöm, milyen diploma kell ahhoz, hogy ezt ne engedélyezzék, de ki se találják! És nekem ne jöjjenek azzal, hogy az EU költségvetési hajrá miatt van, mert 2010 óta három év eltelt (de két nyár biztosan), amikor meg lehetett volna ezt csinálni és hagyták a villamosokat billegni 20 km/h -val a hídon… De ha már ilyenkor csinálják, csinálják éjjel-nappal, nem zavarna senkit, ha mielőbb készen lenne.
A Margit-híd viszi a terhet a vállán – meg is lehet nézni reggelente Pest felé, mi megy ott.
A Lánchíd kuka, teljes káosz a környéke.
Az Erzsébet-híd is kiütve, egy sáv ide-oda hónapok óta! Mi tart ennyi ideig, könyörgöm!
A Szabadság-híd kuka, a Lánchíd tesója, már rég lehet gyaloghíd, semmi értelme, kicsi.
A Petőfi-híd, amit meg tényleg meg kellene csinálni, ott is dugulás van állandóan.
A Lágymányosi-híd környékén régen jártam, de arról is csak az jut eszembe, hogy az átadása után húsz évvel miért nem megy át rajta a villamos még mindig???
És igen, a dugók rontják a közhangulatot. És őszintén szólva engem nem érdekel, hogy más európai városokban mi van, jó eséllyel nem fogok más európai városban sem adót fizetni, sem munka után autózni, úgyhogy én itt várom el, hogy ne csesszék szét a közlekedést.
Egy várost az tesz versenyképessé, ha a munkaerő olcsón, gyorsan eljut a munkahelyére, amihez a körülmények megteremtése nyilván nem egyszerű, igényel némi szakértelmet és átlátási képességet. Nem lehet egy várost autós paradicsommá tenni (illetve lehet, de ahhoz kell mondjuk minimum egy világháború – l. Varsó), de nem lehet tömegközlekedési élményparkká változtatni sem, hiszen az autós közlekedés ebben a dimenzióban és idősíkban létező és nem figyelmen kívül hagyható paraméter.
Ezért káros a kontraszelekcióval a döntéshozói pozíciókba hozott emberektől ill. választott politikusoktól várni a megoldást, ide szakemberek kellenének, akik megfelelő végzettséggel, szakmai gyakorlattal rendelkeznek, akik nem függnek politikai fuvallatoktól, de a választási eredményektől sem.
Ehelyett van nekünk egy nyílt levélben beszélgető főpolgármesterünk és egy BKK-vezérigazgatónk.
Hát, innen szép nyerni!
(A folytatásban végigmegyünk a 20 ponton, bármi is lesz!)
Azt persze elfelejtettük hozzátenni, hogy egy civilizált országban egy Flórián tér-Alkotás utcát nem autóval, hanem tömeggel vagy bringával abszolválod. Google Maps szerint ez 5,8 km, 10 kilométeren belül nem ülünk autóba. Mert utána lehet óberkodni, hogy a (kb a középkor óta) adott közúti kapacitás mért nem elég erre a forgalomra.
Nyilván van igazságod, ahogy írtam, egy hónapja már többé én sem járok dolgozni az autóval. Nyilván van olyan bonyolult élethelyzet, amikor elfogadható – jelen pillanatban nekem sem szükséges már. Budapesten elég jó a tömegközlekedés, bár néha én túl jónak is érzem.
Ebben az esetben viszont az a kérdés (és erre van is válasz), hogy adott útfelületet hogyan tudsz a legjobban kihasználni, és erre az egyik válasz, hogy megnézed, hogy egy közlekedő embernek mennyi az útfelület-igénye.
A másik meg az, hogy nekiállsz egy Budapest bonyolultságú városban szűk keresztmetszeteket megszüntetni, csak elég hamar kiderül, hogy mindig vannak szűk keresztmetszetek.
Egyébként ide kívánkozik nagy kedvencem, Braess-paradoxon:
http://en.wikipedia.org/wiki/Braess's_paradox
(Csak azért, hogy lássátok, hogy egy “útakadály” megszűnte nem feltétlenül jelenti az átlagos eljutás felgyorsulását és fordítva, a dolog ennél elég egyszerű esetekben is bonyolultabb, hát még a bonyolult esetekben!)