Két fénykép következik, amely jól mutatja, hogy hol tart jelen pillanatban az akarat-érvényesítő versenyünk Misikével. Ez tart már egy ideje, elég makacsok vagyunk mind a ketten (apa-fia mi más lenne?), úgyhogy néha a békés megbeszéléstől a földön fekvős sztrájkolóig sokféle mélységet és magasságot megélünk.

Így történt ez szombaton is, amikor délelőtt az Olimpia parkban voltunk, és ahol Misike felfedezett egy játékot, amit eddig nem próbált. Egy ideig pörgettem, aztán már meguntam. Ő pedig durcásan üldögélt a hintán.

Délután is voltunk valamerre, aztán még a kertben motorozott kicsit, de ott is megsértődött, akkor is számonkérően nézett rám.

Hát, így telnek napjaink… 😉