Ma reggeli állapot.

A hét eleje óta régi, ipari csuklós Ganz villamosok járnak a 61-es és a 18-as vonalon (számomra ismeretlen okból). Érdekes módon a belül szűk, hangos szerelvények kívülről sokkal csendesebbek.

Ezen a képen megtekinthető, hogy nemcsak hogy elhordták a korábbi hegyet, de a jó méteres plusz mélységű gödröt ásnak a sinek alapjainak, amelyet négytengelyes billencsekre pakolnak, amelyek a már elkészült, fedetlen, védetlen térköves díszburkolattal ellátott járdán távoznak a Margit-körút irányába.

Készül a résfalba kapaszkodó akadálymentes lejárat fenti lábának az acélváza, jól látszik, hogy a mesterek milyen becsülettel megküzdöttek a résfal lőttbetonozásával.

A sorsára hagyott Postapalota előtti munkálatok kicsit távolabbról fotózva. A Bobcat az előtérben az épülő sínek közül bújt elő, majd rakodót cserélt.

Érdemes a képen elidőzni, miért is halad ilyen szépen a munka! A képen látható 12 ember, aki egymástól függetlenül, spontán mozgott a területen, de effektív munkavégzést egyik sem folytatott. Figyelemre méltó a további négy mellényes arc, akik a négytengelyes billencsek dokkoltatását végzik – éppen tétlenül.

Az épülő vágányok békaperspektívában, itt fog a fonódó villamos a Krisztina körút felől a Margit körút felé.

Kérdezném valamilyen hozzáértő szakember véleményét, hogy a betonalapra arccal lefelé helyezett “talpbetonokra” fektetett és apró faékekkel pozicionált talpfák mennyire számítanak korszerűnek, szakszerűnek? Nem hiszem el!

Elbizonytalanodtam az előző képnél, de ezen a másik, oldalról készített felvételen látszik, hogy elég esetleges a “talpbetonok” helyzete hogy sima vagy fordított. De ahogy látom, még a két beton találkozásához is jutott a talpfákból… Precíz.

Ennyi volt mára, a jövő héten újra jövünk…