Szögezzük le, nem értek a futballhoz. Csak hogy nehogy az vesse rám az első követ, aki szintén nem…

1986-ban, 14 évesen végignéztem, ahogy a Szovjetunió 6:0-ra elverte Magyarországot a mexikói VB-n (alighanem valami paktum mentén). Utána közel harminc évig nem sikerült kijutni semmilyen nemzetközi futballtornára. EB-re 1972 óta nem sikerült.

Akárhogy is számoljuk, 30-40 éve nem jutott ki Magyarország semmilyen nemzetközi megmérettetésre.

Ebben az elmúlt 30 évben, az én fiatalkoromban arról szólt a magyar futball, hogy látszólag mindenki nagyon küzdött veszettül, miközben minden jelek szerint reménytelenek voltunk.

Volt ennek számos oka, a magyar futball megjárta a poklot, alighanem többször is. Kb. két generációnyi futballistát tett tönkre ez a pokoljárás. A szurkolókat sem kímélte. A foci egyre alacsonyabb színvonala miatti egyre mélyebb gödörben csak az ultrák találták meg mindig az okot egy kiadós verekedésre, a higgadt meccsközönség elpártolt a meccsektől és elkezdték bánatukban a külföldi bajnokságokat és kupamérkőzéseket nézni. Gyökértelenek lettek.

Ahogy felnőtt egy nemzedék, akik úgy váltak felnőtté, hogy nem az volt a kérdés, hogy a Fradinak vagy az Újpestnek drukkolnak, hanem hogy a Barcának vagy a Real Madridnak. A kétezres évek huszonévesei számára a magyar futball mintha teljesen elveszett volna.

És most jött egy csapat a semmiből és leverte Ausztriát 2-0-ra, mesterien ikszelt 1-1-re a viking stílusban harcoló izlandiakkal, és 3-3-at játszott a (mára lassan tényleg csak legenda) Christiano Ronaldo vezette, papírforma szerint EB-esélyes portugálokkal és megnyerte a csoportmeccseket és továbbjutott a nyolcaddöntőbe.

Senki sem hiszi el. Váratlan és meglepő fordulat. Komolyan mondom, a harmadik gólnál elsírtam magam. Miközben Ronaldo balhézott…

Aztán persze elmúlt, de azt kell mondanom, jó érzés volt. Hát itt tartunk most. Nyilván nem leszünk se Európa-bajnokok, se semmi, de talán újra van azon a szinten a magyar futball (tegyük hozzá, hogy német szövetségi kapitánnyal, német segédedzővel, fele arányban külföldi bajnokságokban játszó fiatal játékosokkal), hogy beleszólhat a nemzetközi tornák eseményeibe.

Talán majd végre büszke lehetek a fiammal együtt arra, hogy milyen ügyes magyar futballisták vannak.

Fanyalgásképpen.

Volt szerencsém látni élő közvetítésen, ahogy a magyar rajongók egy része végigvonult a tp-ről a stadionba. Egy jó részük, olyan rigmusokat skandált, ami egy európai ember számára nemcsak érthetetlen, de vállalhatatlan is. Ez nagyon-nagyon visszataszító volt. Ezt, ha jönnek az eredmények, a rajongói közösségeknek ki kell vetnie magából. Enélkül nagyon nehéz lesz. A focinak a pályán kell történnie, nem a náci, homofób, rasszista szurkolók balhéiról készült videókon. Kínosan kellemetlen már most is, hogy a szurkolók egy része, az ultrák és unokáik gyakorlatilag bármilyen indokkal képesek balhézni. Ez nem civilizált viselkedés.