Essünk túl a mai gyűlöletposzton, hogy utána megtisztulva idézhessem fel azokat az emlékeket, amire érdemes emlékezni…

Szóval, a mai program megkoronázásaként a Zing hamburgerező vadonatúj, Széll Kálmán téri éttermét terveztük be. Ehhez nem kis részben hozzájárult az Index.hu eheti cikke, amelyben hosszasan ecsetelték, hogy miért nyomja le a mekit a kézműves. Hivatkoznak korábbi cikkükre, amelyben pedig magának a helynek a megnyitásáról áradoznak.

Nos, azt kell mondanom, hogy nem eszik olyan forrón a kását!

Én nem vitatom, hogy a Zing elképesztő energiákat mozgat meg annak érdekében, hogy friss, minőségű hagyományos és angus marhahúst tegyen a buciba. Ezt szögezzük le! A szürkemarha-hívők meg menjenek nyugodtan a pusztába az ostort pörgetni, de tényleg!

Az általuk készített hamburger friss, ízletes -ellenben nagynak és laktatónak éppen nem nevezném. Ez nem is baj, hiszen nem kell belebetegedni egy ebédbe.

Még azt is bekajálom, hogy lehet olcsón kihozni egy ilyen terméket ebben az országban, köszönhetően a 25 éve az európai élvonalba tartozó adóterhek miatt. Ebben jók vagyunk. Ezért kerül egy alapburger 1000 forintba, míg egy full extrás 1700-ba? Ebből azért vonjuk le a 600 forintos háromdecis narancslé meg a 350 forintos .33-as dobozos kóla árképzését, ami kb. 100 százalékos árrésről árulkodik…

De mi a halál nemiszervéért tart 30 percig egy hamburger elkészítése?

Ezt fel nem foghatom. Az Index szerint ez gyermekbetegség, de ezt nehezen tudom felfogni. A kicsiny konyhában láthatóan óriási a tanácstalanság. Ez teljesen kívülállóként is rögtön látszott. Jópofa a csipogó, amit adnak és amit fél óráig bámul az ember, hogy csipog/rezeg/villog-e. De ez nem menti meg a folyamatot, ami egy húspogácsa megsütéséből és buciba helyezéséből áll…

De 30 percig egy étteremben akkor sem várok az ételre, ha nagyon éhes vagyok. Sőt, pont akkor nem. És nem volt egyedi a türelmetlenségünk, a szomszéd asztalnál várakozó(!) nő tőlünk kérdezte, hogy mi mikor rendeltük az ételt, mert ezt nem hiszi el.

Őszintén szólva, ez nálam egy becsípődés, hogy nem várok ételre (pláne nem álldogálva). Ebben nagyon jó a Meki. Lehet, hogy a választék bővülésével lassultak egy kicsit, de még mindig verhetetlenek. De egy Vapiano-típusú látvány-étterembe eszem ágában sincs bemenni. Nem állok egy pultnál negyed órát, hogy végignézzem, ahogy egy 8 általánost végzett alkalmazott kicsomagolja az összetevőket és összekeveri, elkészíti. Sajnálom, ez nem érdekel. A hamburger a gyors-étkezés szimbóluma, ezt nem lehet a magas-kultúra részévé tenni és annyi ideig készítgetni egy saját bevallása szerint is könnyed, laza helyen, mint egy komplikált ételt. De egy étteremben elő kell legyen annyira készítve a főétel, hogy ne tartson tovább az elkészítése, mint a köreteké…

Ja igen, a hely maga is kicsi, hat darab kisebb-nagyobb asztal van, amin a fél órán át várakozó és az ételt már megkapó és éppen fogyasztó embereknek kell osztozni. Kevés!

Egyébként az biztos, hogy fél óra várakozás után (fél három és három között) az ember úgy behabzsolja, hogy ideje sincs végiggondolni, min ment keresztül ez az ebéd.

Tehát, összefoglalva, milyen is a Zing (Moszkva tér):

Pro:

• Saját tenyésztésű angus marhahús

Kontra:

• Drága
• Lassú
• Az adagok az árhoz képest mérsékeltek
• Zsúfolt
• A WC koszos
• Nem fogadják el a SZÉP-kártyát

Azt hiszem, nem leszünk gyakori vendégek ott, sajnálom! Tényleg sajnálom, mert ha gyorsabb, kényelmesebb, egy picit talán olcsóbb, tisztább lenne, akkor járhattunk volna oda gyakrabban…

És hogy ne legyenek kétségeim, az egyébként finom kávé (de vajon miért papírpohárban kötött ki?) hasonló tempóban készült. Voltak pillanatok, amikor azt hittem, hogy arra várnak, hogy valaki meghozza a kávét Afrikából, amiért az előbb küldték el…

😦