– mondtam tegnap a fiamnak. Mentünk hazafelé és elegem lett a “közösségi” “közlekedésből”.

Hét kilométerre lakok a munkahelyemtől. Városi viszonylatban sem nagy távolság. Autóval 15 perc, biciklivel fél óra. Busszal háromnegyed óra felett.

Az idő pénz, de a csóró ideje olcsó. Értem a levezetést.

Azonban az, hogy a felkínált szolgáltatás kifejezetten használhatatlan és reménytelen, az kétségbeejtő.

Az egész koncepcióval baj van, hiszen a 134-es busz egy “olcsó húsnak híg a leve” állatorvosi ló. Persze, lehet mondani, hogy nekem semmi se jó, ami nyilván nem igaz, de azt biztosan nem lehet mondani, hogy ne próbáltam volna idomulni.

Persze azt is jegyezzük meg, hogy amíg van az embernek autója, addig könnyen ül át bele…

Szóval, az egy dolog, hogy csúcsidőben reménytelen zsúfolt. Ehhez hozzá jön az, hogy büdös, retkes emberek zsúfolódnak rajta össze (van jegyük, vagy idősek, akiknek nem kell). Az egyik ülés olyan koszos volt, hogy Misi visszaszaladt, hogy oda nem ülünk le mert “kutyakakis az ülés”. Ha sejtené, hogy egyáltalán nem biztos, hogy kutyakaki…

Szóval, tömörödjél a büdös utastársakkal!

A nyári kánikulában nem megy a klíma, mert a sofőr spórol a benzinpénzen. Gondolom, télen ugyanezért nem megy a fűtés. Ha viszont megy, akkor 30 fok van, ami nagyon király  a -10 fokos kinti hőmérséklethez beöltözött utasoknak. És akkor még a nyáron is fűtő buszokról nem is beszéltem (bár ilyet csak a télen is kigyulladni képes Volvokon tapasztaltam), amiről leszállva hűvösnek éreztem az Alkotás utca izzó aszfaltját…

És akkor felszáll egy nyugger különítmény az Aldinál/Auchannál/Penny-nél (bátorságtól függő, milyen messze merészkednek). Természetesen banyatankkal, nagy szatyrokkal és persze megpróbálnak az első ajtón felszállva a hátsó ajtónál lévő egyetlen üres helyre leülni. Ez amolyan fedettpályás akadályfutás, ahol az akadályok élő emberek, a többi utas. És hát… hogy is szokták mondani… amikor a megállíthatatlan erő találkozik a mozdíthatatlan tárggyal… Nem jön össze…

Aki az előző bejegyzésből azt szűrte le, hogy gyűlölöm a nyuggereket, az húzzon el.

Amiről itt szó van, hogy van a társadalomnak egy egyre nagyobb rétege (vö. öregedő társadalom), aki konkrétan leszarja, hogy tekintettel legyen azokra, akikből momentán él. Mert ugyan mibe kerülne odafigyelni, hogy ne nyitásra menjen oda a postára sorbaállni a nyugdíjért (ha már olyan hülyékre szavazott, akik nem lobbizták ki az ingyen nyugdíjas-bankszámlát, de még inkább a kőkorszakba vetették vissza a készpénzhelyettesítő-eszközök használatát), hogy ne csúcsidőben menjenek bevásárolni és még sorolhatnám.

Van egy elég jól körülhatárolható része a napnak (segítek: délelőtt kilenctől délután háromig), amikor üresek  a boltok, lehet csapatni a banyatankkal. És nem miattam, mert tényleg nem várható el senkitől, hogy tekintettel legyen másokra (vagy mégis?), de akkor saját maga miatt. Mert a csúcsidőben túlzsúfolt 134-es buszra felszállni nem csak a már rajta lévőknek nem jó. Na mindegy.

Mielőtt még nyugger-ellenes poszttá változna az írás, térjünk vissza a fő témánkhoz. A 134-es busz (a 34 dettó) egy elkefélt járat. Spórolva próbálták megoldani Pünkösdfürdő és Csillaghegy reggeli és esti (munkábajárós) utasforgalmát bejuttatni a városba, ami szerintem nagyon rossz gondolat. A Szentendrei úton nem lenne szabad ilyen hosszan autóbuszjáratoknak közlekedni.

Szerintem már elmondtam, de röviden még egyszer. Kellene egy nagy buszvégállomás Békásmegyerre, ami a HÉV mellett/alatt/felett lenne, hogy egy perc legyen az átszállás.Pünkösdfürdőről és Békásmegyerről ráhordaná egy-egy járat a HÉV-re a panellakókat (semmi szintbeli kereszteződés, semmi dugó). Ez lehetne egy elektromos kisbusz is, de ötpercenként járna a lakótelepen körbe-körbe.

Ugyanez kisebb verzióban Csillaghegyen és Kaszásdűlőn, míg a Bogdáni úti végállomás az Auchan sarkához költözne Aquincum mellé.  A HÉV lenne a gerinc, semmilyen hosszútávú busz járat nem menne a körvasútsoron kívülre.

Persze, most, hogy “eladták a HÉV üzletágat”, így már megint nem jönne ki az egyenlet, dehát ez az, amikor másra van pénz.

Mondanom sem kell, hogy emeletes parkolóházak épülnének Békásmegyeren és Budakalászon a HÉV mellett. A HÉV szerelvények pedig nagykapacitású, modern, alacsonypadlós szerelvények lennének.

Tiszta utópia, nem igaz?

Abba pedig már tényleg ne menjünk bele, hogy a jelenlegi hivatalos verzió is szar. Vagy menjünk? Csak a pusztába kiáltott kérdések:

• Miért van az, hogy a békásmegyeri végállomásról a három buszjárat egyszerre indul el a HÉV felé, úgy, hogy egymás után araszolnak a Juhász Gyula utcában, hogy után a 10-15 percig ne jöjjön semmi?
• Miért van az, hogy a 134-es busz külterületi megállói messze vannak a HÉV-megállóktól? (az, hogy a nevükben benne van, édeskevés)
• Miért van az, hogy a hétköznap 16:40-kor induló 134-es gyakorlatilag csak a menetrenden létezik?
• Miért nem változtatnak a menetrenden, ami láthatóan túlterhelt és eközben mégis pazarló és értelmetlen?

Így aztán nem marad más, ha mások szarszagát nem akarom az orromban érezni egész nap, akkor marad az autóm és közösségileg érzéketlen magatartásunk.