Aki járt már ilyentájt (októbertől februárig) a déli parton, tudja, hogy egy pusztulat az egész (bocs, de így van), az M7 autópálya megépülésével a tranzitforgalom is elkerüli (ennek gondolom az a néhány helyi lakos eszeveszett módon örül, de a vállalkozások nyilván nem annyira).

Az utóbbi néhány éveben a hosszabb szezonoknak köszönhetően kezdett újra divatba jönni a Balaton, de az átutazók aligha járnak már arra, úgyhogy tényleg ki kell a szezonból hozni a maximumot.

(Elképzelésem szerint az északi part ennél valamivel aktívabb, különösen Balatonfüred vagy Keszthely és környékük biztosan az lehet. Balatonföldvár egyébként is híres volt a csendjéről, elüldözték a kilencvenes évek diszkóit, mert zavarta a környékbeli (főleg idősebb) lakókat. Ma pedig fullextrás lakópark épül a parkban, ahol a diszkó és a kertmozi volt régen, míg a régi szálloda a parton düledezik.)

Utána viszont téliesítik a helyeket és elhagyják a tetthelyet. Kihalt pusztaság, szélfútta kietlen táj. Persze annak, aki ezt szereti, annak ez maga a Kánaán, nem jár senki az utcákon, lehet parkolni az út közepén, az égett falevelek szaga lengi be a tájat.

Szóval, hol lehet egy ilyen vidéken ebédelni?

Menjünk a Forrásba, ahol mindig is szoktunk enni! Még jó, hogy rápillantottam a Google Maps-re, ahol azt írják, hogy végleg bezárt. A telefont nagy sokára felvette egy álmos női hang, megerősítette, hogy tényleg zárva vannak. Úgy tűnik, a környék nagyobb helyeire egyszerre jött rá a felújítás, a Platán is felújítás miatt zárva, a kikötő szétcsapva…

Elgurultunk Szántódra, ahol szintén zárva volt az összes útba eső étterem, úgy látszik, tényleg vége a szezonnak.

Ezután már leesett vércukor-szinttel a kikötőben botorkálva felfedeztem egy kiírást a kikötő épületében lévő Csigaház nevű hely falán a táblán: “Télen a Muskátliban vagyunk Kőröshegyen, ott találkozunk!”. Ezek szerint az a hely télen is nyitva van!!! Sok vesztenivalónk nincs, lassan négy óra, enni kéne valamit a visszaút előtt…

Így jutottunk el a kőröshegyi Muskátli Étterembe, ami abszolút felülmúlta a várakozásainkat. Beálltunk hátra a parkolóba, máris plusz pont!

Maga a hely teljesen megújult külsővel és belsővel rendelkezik, nagyon tiszta, tényleg. A pincérek kedvesek, előzékenyek. Mondjuk az is igaz, hogy rajtunk kívül éppen nem volt vendég, azért remélem, hogy ennél többen szoktak lenni.

Mit ettünk?

Misi csontlevest evett cérnametélttel és rántott sajtot evett tejfölös uborkasalátával (“Pont olyan volt, mint a Csülökben!” – ez dícséret volt). A hatalmas tiramisu  még így is kifogott rajta.

Mint ahogy rajtam is a csülök, túl sok volt, de ez mindenképpen pozitív.

Összefoglalva, jelenlegi formájában csak ajánlani tudom a helyet! Az autópályától sincs nagyon messze, abszolút kellemes étterem, saját parkolóval. Az árak nagyjából fővárosiak, de az adagok korrektek. Többféle étel közül lehet választani, de az étlap nem túl hosszú, okosan van kitalálva.

És még mielőtt végképp gasztronómiai bloggá alakulunk, zárom is soraim, jó étvágyat!