Borsodnádasd megint bekerült a hírekbe (néhány éve volt ott egy kegyetlen kéjgyilkosság), most meg azzal, hogy az állami fenntartású öregek otthona fertőződött meg a koronavírussal… A Mikulásvonattól hazafelé ugrottunk be körülnézni egy kicsit még tavaly, de kegyetlenül befelhősödött, mire az ózdi ebéd után odaértünk…

Végigmentünk a falun kocsival, kicsit megálltunk a “telepen” és mentünk tovább. Kár, hogy ilyen moslék idő volt, már akkor elhatároztam, hogy nyáron eljövünk és megkeressük a kilátót, ha megvan még egyáltalán… Aztán lehet, hogy ebből sem lesz semmi…

A videó másik része a szerpentinen készült, a 25-ös úton “A” “Szerpentinen”, ami gyerekkorom egyik emlékezetes élménye volt, hiszen ez volt a nagymamámékhoz vezető hosszadalmas út utolsó és egyben legizgalmasabb része. Hosszadalmas volt, hiszen akkor még csak Gyöngyösig volt autópálya és a Wartburg nem volt egy versenyautó, főleg nem a hegyeken át. A szerpentin volt az a szakasz, ahol faterom lenyúlt a kormány alá és kikapcsolta a szabadonfutót…

A videó külön érdekessége, hogy ahogy átértünk a hegyen, előbukkant a lemenő Nap a völgy fölött… Szép pillanat volt.