Jártam egy párszor Varsóban, egyszer hosszabb ideig (egy hétig) is voltam. Varsó is kísértetvárossá vált a járvány miatt.

Varsó még Budapestnél is jobban megjárta a második világháború során. Miközben a németek másfél méteres magasságban lyukakat fúrtak az összes 500 éves belvárosi épület falába, a szovjetek ott vártak a folyó túloldalán, hogy a lengyel polgárságot ne nekik kelljen eltüntetni. Így aztán szó szerint a földdel vált egyenlővé a város. Ezután már jöhetett a derékszög és a vonalzó, olyan széles sugárutakat építettek a városba, hogy a kétezres évek elejéig nem ismerték a dugót se nagyon.

Viszont volt egy borzalmas, csúnya épület a város kellős közepén, egy mini-Lomonoszov-egyetem, a Tudomány és Kultúra Székháza, amit maga Sztálin ajándékozott a városnak (akármit is jelentsen ez). A rendszerváltás után (ami ott egy tízéves katonai diktatúra végén jött el) úgy döntöttek, hogy az épület marad, de körbeépítik felhőkarcolókkal. Így aztán sorban nőttek ki a földből az eleinte még bátortalan, szögletes, magas épületek – ahogy nézem, az elmúlt tíz évben eléggé belehúztak…

Anno egyébként a Marriott 36. emeletén laktam pár napig – elég magas volt…;-) Az a feketés szögletes épület, mellette a helyi ELMŰ székházzal, ami olyan, mint a WTC volt.

Ennyit Varsóról.