Hurrá nyaralunk 2020: Első nap: úton

2020. július 26.

Reggel Újpesten ébredtünk relatív hamar. Az idő jónak tűnt.

Kilenc körül indultunk, az M3-ason jutott eszembe, hogy tankolni akartam az Auchannál, de a következő kút a mogyoródi (?) Lukoil kút volt, ami egyáltalán nem volt drágább,
mint az Auchan, úgyhogy teletankoltam Lüköt és mentünk tovább.

Az utazás különlegessége az alig egy hete átadott M25-ös autóút volt, ami Eger határáig vezet, úgyhogy szépen kulturáltan lehet Egerbe utazni. Onnan egy rémalom az Egeren átvezető szakasz. Ami utána jön az meg maga az agyhalál, ráadásul kifogtunk egy mazsolát, aki minden kanyar előtt akkorát fékezett, hogy kész csoda, hogy előre ment.

M25

Így mentünk a konvojban Bélapátfalváig, ahol felmentünk a ciszterci apátsághoz. Nem is tudom, mikor jártam arra, de kicsit megváltozott ott a forgalmi rend, háromszá’ a parkolás a semmiért, kicsit arrébb egy nyilvános konténervécé. Néha mondjuk lehetne takarítani is (de nem olyan vészes). Megnéztük a helyet, gyönyörű egyébként.
Innen továbbindultunk Szilvásvárad felé, ahol betereltek minket egy szántón kialakított parkolóba. Kicsit úgy tűnt, mintha valami rendezvényre érkeztünk volna és mi lettünk volna az utolsók. A szántóföldi parkolóban volt egy parkolóóra – ott kellett volna a parkolásért fizetni. Ott egy olyan sor állt, amit akkor sem állnék végig, ha nem lenne koronavírus-járvány.
Szóval buktuk a délutáni programunkat. Így aztán Dédestapolcsánynál dobtunk egy jobbost és nekivágtunk a Bükkön átvezető útnak. Volt ebben egy kis nosztalgia is, erre mentünk a farkasgödri nomád hétvégékre anno. Nyilván azóta csak romlott az út minősége, egyre keskenyebb lett a járható csík, ráadásul némelyik autós úgy jön szembe, mintha egyirányú lenne…


Szóval nagy nehezen átértünk a Bükkön, lekanyarodtunk Szentléleknél. Ez azért számít különlegesnek, mert néhány hete Pilisszentléleken jártunk, ahol megnéztük a pálos-kolostor romjait. Nos, ezen a Szentléleken (mintha régen Bükkszentléleknek is hívták volna) is van egy pálos kolostor. Bár őszintén szólva egy teljesen más helyszínre emlékeztem. Egyszer jártam ott, valahogy bringával, amikor egy májusi hosszú hétvégén, amikor a környéken bringáztunk.
Szóval, sehol senki, mentünk tovább, még egy kicsit kavarogtunk a borzalmas úton, aztán leértünk a Garadna völgyébe, ahol először megláttunk egy halom autót az út szélén, amik a pisztrángosnál várakoztak, aztán valamivel lejjebb elértük a Fogadót a Pisztrángoshoz. Ez egy menő hely, budapesti árakkal, telt házzal. Otthagytunk 20.000 forintot, ketten ettünk levest, ami valami epres gazpacho volt, aztán ettünk pisztrángot (a napi kínálatból, úgyhogy fogalmam sincs), ettünk desszertet és kávét.

Gázpáchó

Ezután beköltöztünk a szállásunkra, 101-es szoba, ami elég nagy, ez nem vitás, de könyörgöm, a folyosó elején, a liftnél, nem optimális. Persze lehet, hogy nincs ilyen pótágyazható szoba az épület más részein, de mindegy. Azt még meglátjuk, hogy mennyire zavaró a jövés-menés. Nyilván, ha nem sokat fogunk itt lenni, akkor nem zavaró.
Mire felpakoltam, eleredt az eső, nem kicsit. Elég hosszasan esett. Amikor végre elállt, már majd felrobbantunk, úgyhogy muszáj volt kimozdulni. Elmentünk a kisvasúthoz, majd a síneket követve végül megtaláltuk a régi mellékvonal hídját – őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen megy. Ez volt a legnagyobb találat. Aztán visszatérve felmentünk a 74 méter magas toronyba.


Na, erről van szó, 21:39-kor az ajtó előtt visítva randalírozó kisgyerek, akire az apja hangosan kiabálva szól rá. Szép. Aztán várják a liftet és önfeledten trécselnek. Nagyszerű.

Aztán voltunk vacsorázni – nos, ha itt nem kapjuk el a vírust, akkor tényleg nincs járvány. Tele van a hotel, a fele kb. nyugdíjas, a másik fele négy-öt gyerekes jól szituált család. Nagyon komoly tömeg van az étteremben. A pincérek inkább tűnnek biztonsági őrnek, bár úgysem tudnak senkit megvédeni egy svédasztalos felszolgálási rendszerben…

Mi van még? Este megint esett az eső, szépen elázik az erdő – nem tudom, hogyan lehet így túrát csinálni akárhová. Másfelől Bánkútra is az a szar út vezet, nem tudom, hogy akarok-e még egyszer végigmenni ezen a szaron.

Holnapra ki kellene találni valami programot. Meglátjuk.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.