Egy kis segítség az útvesztőben eligazodáshoz.

A teljesség igénye nélkül, jelen pillanatban az alábbi lépéseket kell elvégezni, ha valaki egy dji mini 2-vel akar repkedni (nem akárhol persze).

1. Első lépésként meg kell venni a drónt. (bocs, ez magától értetődő)
2. A jármű és az üzembentartó nyilvántartásba vétele (ez egy formanyomtatvány kitöltése és beküldése a minisztériumnak és 4000 Ft).
3. Biztosításkötés – ha jól értem, saját célra repkedés esetén nem szükséges, de ajánlott. 15-20 000 Ft évente.
4. A1/A3 kurzus elvégzése – ha jól értem a szabályozást, elvileg nem kötelező? Ingyenes.
5. A1/A3 vizsga lerakása – ha jól értem, ez sem kötelező 250 gramm alatt? 4600 Ft.
6. Ha ezek megvannak, lehet repülni.

A repkedéshez kell a MyDroneSpace App, amiben minden repülést be kell jelölni. Ha nincs térerő, nincs repkedés.

A sztoriban a csavar, hogy nem lehet akárhol repülni. Hogy hol és milyen módon lehet repülni?

1. Lakott területen kívül.
2. Nem tiltott légtérben (röviden összefoglalva).

Hogy hol is vannak ezek a helyek? Érdemes a MyDoneSpace-t nézegetni, illetve a terkep.legter.hu-t “hosszan nézéssel” tanulmányozni. Ha valaki ezt megteszi, rájöhet, hogy kis hazánkban nagyon korlátozott a drónok szabad reptetése. A legtöbb helyen nem is az.

Ha valaki lakott területen belül és/vagy korlátozott légtérben szeretne repülni, akkor ún. eseti légtér-igénylést kell beadni, 30-45 nappal az esemény előtt maximum 7 napra. Ezt az anno még az APEH által fejlesztett Java-alapú (!) ÁNYK-keretprogramban kitöltött és a Honvédelmi Minisztérium számára beküldött kérvénnyel lehet megtenni. Ez 9000 jó magyar forint lesz. Ha esetleg természetvédelmi terület felett lesz a repülés, akkor a megyei kormányhivatalon keresztül még engedélyt is kell kérni a kezelőtől. Plusz 18 000. Az ezzel az engedéllyel megtámogatott (el is utasíthatják) eseti légtér igénylést a HM mérlegelheti, sőt, vissza is vonhatja. Pénzt senki nem ad vissza természetesen.

Márpedig környezetvédelmi terület egész sok akad, ilyen pl. az egész Bükk vagy Szentendrétől az északi határig a Visegrádi-hegység és a Börzsöny…

Kiábrándító? Az.

Pedig lehetett volna ez másképp. Hiszen az Eu egy elég nagy keretet adott, amibe bele lehetett volna pakolni a tartalmat értelmesen. Ehelyett azonban elkészült a Lex-Hatvanpuszta, ez a drónszabályozás, amely nagyon megnehezíti a drónozást.

Persze, szabályozni kellett. Nem vitás. Sőt, EU-homológ módon kellett (volna). Ehelyett lett egy olyan szabályozás, ami olyan akadályokat gördít a teljesen ártatlan és jóhiszemű állampolgárok drónozása elé, az mutatja, hogy ez egy rosszhiszemű ország. Mert tényleg az.

Mivel van itt a probléma?

2. Az eszköz nyilvántartásba vétele? Nem probléma. De legyen mondjuk egy ügyfélkapus formanyomtatvány beküldése, nem egy levél a semmibe, ahol ki tudja meddig dolgozik rajta az az állítólag egy ember, aki ezt intézi az egész országban (és ő is lehet beteg, mehet szabadságra, stb.). Szóval a regisztráció legyen regisztráció, ne többhónapos eljárás. Arról nem is beszélve, hogy ha a fényes tekintetű hatóságnak három hónapig tart beírni egy Excelbe, hogy drón, akkor az elfogadott módon igazolt beadástól legyen használható az eszköz.

3. Biztosításkötés – rendben.

4. Tanfolyam – rendben.

5. Vizsga – rendben. Persze lehetne online a vizsga maga is, hogy ezzel is segítsük a vizsgaközpontoktól távolabb élő, vizsgázni kívánó polgárokat. Megjegyzés, a vizsga profi volt, le a kalappal. A tanfolyam viszont sux, az ingyenes online tanfolyam lejárt, mire kaptam vizsgaidőpontot, a tananyag pedig nem érhető el egy pdf-ben, vagy hasonló módon – szívesen átnéztem volna kétszer-háromszor, így viszont nem tudom ezt megtenni, utólag sem…

6. Csak úgy repkedni? Nehogymár! – Ez a gond igazából. Pedig milyen egyszerű lenne:

• az embert megszállja az ihlet,;
• spontán meglát valami csodálatosat;
• elutazik valahová és szeretné megörökíteni madártávlatból is azt a gyönyörű hazai kirándulóhelyet, ahol éppen van;
• le akarja fotózni a házát/autóját/a pöcsét, hogy jobban eladhassa;
• és még sorolhatnám.

Ha mindez lakott területen, esetleg (különösebb ok nélkül) természeti szempontból védett terület felett történik, akkor 30 napra előre kérjen engedélyt rá sok-sok pénzért. Aki ezt kitalálta, mesteri ördögfióka, és bár lehet, hogy tudja, mi az a spontaneitás, esetleg tisztában vele, hogy a drónozás nagyban függhet az időjárástól, akár egy kirándulás is – de ez nem érdekli. Feltehetően egy hivatásos katona vagy rendőr lehet ennyire gonosz.

Erre azonban az értelmes embernek van reakciója.

Egyrészt betartja a szabályokat. Másrészt bojkottálhatja azokat a környékeket, ahol ilyen lehetetlen, ostoba szabályokat hoznak. Ezt fogjuk tenni. Mást nem nagyon tehetünk.

Persze, mondhatnánk azt is, hogy nem érdekelnek minket a szabályok, de mi nem vagyunk ilyenek. Nekem nincs szükségem arra, hogy magyarázkodnom kelljen egy szórakozásból készített fénykép vagy videó miatt.

Még két gondolat.

Az első gondolat, hogy kicsit úgy érzem magam, mint az ingatlantulajdonos, aki vásárolt egy telket a repülőtér mellett, és amikor rájön, hogy nem tud aludni a zajtól, akkor nekiáll balhézni. Így tűnhet, de őszintén szólva, én most kivételesen tisztában voltam azzal, hogy mibe ugrok bele. Még így is bőven megéri. Másrészt bízom benne, hogy talán változni fognak ezek a szabályok. Talán nem ez lenne az első dolga egy új kormánynak, de a szakmai szervezeteknek ott kell készen állniuk arra, hogy megmutassák, hogy mi a baj ezzel.

A másik… elfelejtettem.

Hogy hogyan lehetne ezt rendesen csinálni?

Nos. Mivel a MyDroneSpace appot kell használni, ezért logikus lenne, hogy

• ebben lehetne regisztrálni az eszközöket és az üzembentartót;
• ebben lehetne jelezni a repülési igényt, amit a rendszer rögtön tudna jóváhagyni/elutasítani.

Ez utóbbit most is tudja, hiszen leszállít, ha valakinek eseti légtere van (amit máshol kell aktiválni, tehát felszálláskor nem tudom, hogy tíz perc múlva nem lesz-e), vagy még inkább fel sem enged szállni…

Szóval lenne erre egy kultúrált és jóindulatú eljárás, amit persze ugyanúgy

• ki lehetne játszani vagy
• meg lehetne sérteni, mint a mostani előírásokat.

Nincs olyan rendszer, amit nem akarna valaki megsérteni. Jogosítvány nélkül vezetnek sokan autót is, hogy az ittas vezetésről már ne is beszéljünk. Ha valaki kiskorút akar látni dohányozni, elég ha elsétál egy középfokú oktatási intézmény előtt a tanév során mondjuk háromnegyed nyolc körül…

Szóval, nem kell csoda dolgokra gondolni, csak arra, hogy minél komplikáltabb és rosszhiszeműbb egy rendszer, annál többen fogják kijátszani vagy megsérteni. Úgyis szokták mondani, hogy minél jobban szorítja az ember az öklét, annál több csúszik ki az ujjai között.