Töltelékposzt: India
India nekem nem a szívem csücske, aki ismer tudja – azt a felfokozott hangulatot pedig végképp nem értem, ahogy emberek rajongani tudnak érte. Bocs.
India nekem nem a szívem csücske, aki ismer tudja – azt a felfokozott hangulatot pedig végképp nem értem, ahogy emberek rajongani tudnak érte. Bocs.
Hétfővel kezd a kilencedik hét, de milyen hétfővel! Már-már a járvány előtti dramaturgiával nyitott az új hét.
Máskor ez egy normális poszt lenne, most azonban csak töltelék, hogy kiszálltam az okos-karkötő termékvonalból és beszálltam az okosóra-vonalba…
Ezúttal külön-külön karanténban.
Rengeteg dolgom is volt az elmúlt napokban és el is fáradtam bele, úgyhogy most letolom a három napot egyben…
… a járvány idején…
Május negyedike, egy nappal a tetőzés után, az érettségi első napján és utána…
Ezt a posztot nem volt erőm megírni egész hétvégén, úgyhogy most, kedd este próbálok visszaemlékezni, mi történt a múlt csütörtökön és pénteken.
Jártam egy párszor Varsóban, egyszer hosszabb ideig (egy hétig) is voltam. Varsó is kísértetvárossá vált a járvány miatt.
Borsodnádasd megint bekerült a hírekbe (néhány éve volt ott egy kegyetlen kéjgyilkosság), most meg azzal, hogy az állami fenntartású öregek otthona fertőződött meg a koronavírussal… A Mikulásvonattól hazafelé ugrottunk be körülnézni egy kicsit még tavaly, de kegyetlenül befelhősödött, mire az ózdi ebéd után odaértünk…
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!