Nos, ne menjünk el szó nélkül amellett a tény mellett, hogy az iPhone típus októberben az amerikai mobilinternet-használat több, mint felét generálta, ezzel egyértelműen újabb jelét adta annak, hogy sikere töretlen. Talán emlékszünk, talán nem, utólag libabőrös érzés megnézni Steve Jobs 2007-es keynote-ját, amelyben bemutatja a forradalmi eszközt, az érintőképernyős iPodot, a telefont és a mobil-internet eszközt egyben. Az új iPhone-t. Íme:

Emlékszem, akkoriban egy Nokia 6230i-vel karistoltam, igazából már az első pillanattól elég rendesen rá voltam kattanva, sajnos azonban Magyarországon elérhetetlen volt. Végülis 2008. áprilisában sikerült hozzájutni egy magánimportból származó független készülékhez, amivel megindult az aranykor.

2008. júliusában felcsavarták a tempót Steve-ék. Jött a 2.0-ás OS, megnyílt az App Store és megjelent az iPhone 3G. Hatalmas siker volt mind.

Emlékszem, irígykedve néztem a kollégáim kezében. Különösen a GPS izgatott nagyon, akkoriban volt az igazi nagy GPS robbanás…

2009. márciusában jött a hármas OS, régi hiányosságokat pótolva (videó, gps, copypaste, stb). Júliusban megjelent az új, bivalyerős hardverrel felújított iPhone 3GS. Steve betegsége miatt nem volt ott a bejelentésen, sokan féltek is, hogy hiányában elakad a fejlesztés, de szerencsére nem így történt.

Mondhat bárki bármit, egy kétéves platform, UI, alkalmazás-rendszer, amelyet mind a mai napig próbál leutánozni mindenki. A régi nagy motorosok a smartphone piacon, a Palm, a Nokia – sehol nincsenek. Érdemes vetni egy pillantást az alábbi ábrára:

A Google hatalmas lendülettel megjelenő, az iPhone sok szempontból ellentétének (ingyenes, nyílt forráskódú, szabad fejlesztési platformmal rendelkező) tekinthető Android szép eredménnyel rendelkezik már most is. Szépen hasít a RIM a vállalati szférában befektetéseinek köszönhetően megkapaszkodott Blackberry készülékeivel (bár tudnék róluk mesélni, de hagyjuk), a nagy riválisnak tekintett Palm Pré is nagyobbat hasít, mint a Windows Mobile OS, ami sokat elárul a Microsoft smartphone piaci pozícionálatlanságáról és fejlesztési elmaradásáról.

Az sem véletlen, hogy a legnépszerűbb képmegosztó szájtra, a flickr-re feltöltött képek alapján szintén messze vezet az iPhone.

A magenta és a sárga az iPhone két típusa. A zöld a Nokia N95 (mekkora királyság volt az anno), a kék a Blackberry Storm 9530, a szürke a Nokia E71.

Ez még egy dolgot elárul számomra a használhatóságon és a használati hajlandóságon kívül: a remek, átgondolt termékértékesítési stratégiát. Jó, hogy egy ennyire netfüggő készülékhez egy ilyen korrekt netes csomagot adnak, mint az iPhone-hoz.

És a Nokia sehol sincs. Kihozták az N97-t, láttam élőben, kollégámnak van, borzalmas. Lassú, béna. Ugye nem ájulunk már el a kapacitív érintőképernyőtől, de ugye nem egy Facebook-klienstől fog leesni az állam 2009 végén?! Ahogy olvasom, az N900 is siralmas, az iPhone-hoz szokott felhasználók fintorogva beszélnek róla.

A Google a háttérből tolja a kicsik szekerét, a HTC, a Samsung is bepróbálkozik. A Motorola egyenes ujjászülethet az új, androidos modell, a Droid révén.

A Microsoft szenved. A 6.5-ös OS elismerten elavult, korszerűtlen. És nincs benne pénz.

És ennyi a piac. Azt kell mondanom, minden elismerésem az Apple fejlesztőinek, hogy egy ilyen időtálló terméket sikerült összehozniuk, amelyet mind a mai napig milliók vásárolnak boldogan. Akinek sosem volt, büszkén szidja, legbelül pedig csak irígykedik. Jó dolog iPhone-tulajnak lenni.

Néha a kezembe kell vennem a céges Nokia 3310 Classicot; komolyan mondom, lábrázást kapok, ha a gyorstárcsázáson kívül más funkciókat is használnom kell.  Csak így tovább, Apple!