Móni kivégezte az egyiptomi könyvét, úgyhogy vágyott egy kis egyiptomi kiállításra. Nos, ez szó szerint teljesült, a Szépművészeti Múzeum gazdag egyiptomi kiállítását ugyanis a várható felújítási munkálatok miatt korábban felköltöztették a pincéből egy kisebb terembe, úgyhogy a 4000 művet számláló kiállításból kb. 100 mű látszik. Teljes csalódás.

Abba pedig ne is menjünk bele, hogy a már bukott politikusok még mindig a tervezett turisztikai centrum/új bejárat koncepcióján vitáznak. Nem lennék meglepve, ha az őszi választások után ez az egész hercehurca újrakezdődne, csak új szereplőkkel.

Úgy átmentünk az egyiptomi kiállításon, mint meztelen csigán a gyorsvonat, úgyhogy nem maradt más hátra, végigböngésztük a többi állandó kiállítást is. Azt kell mondanom, hogy nagyon szép. Rátaláltunk az 1983-as híres festményrablás egyik főszereplőjére, az Eszterházy Madonnára is. A többire sajnos nem.

Azt kell mondanom, hogy a Szépművészeti Múzeumnak van hová fejlődnie. A belépéskor például alig kap információt az érkező. Minimum 10 európai nyelven ki kellene írni nagy betűkkel a kiállításokat, a belépőket, a szabályokat, mindent. Előttünk a pénztárnál két olasz nyugger (80+) próbált bejutni, velük a pénztáros angolul kiabálva próbált kommunikálni, kevés sikerrel. Ez nem elfogadható. Persze, az olasz nem világnyelv, de azért példát lehetne venni mondjuk a Schönbrunni kastély információs rendszeréről, az lehetne bármelyik kiemelt budapesti múzeumban az etalon.

A fotójegyet egy gemkapoccsal (adták) kellett volna kitűznöm magamra, hogy ne szóljanak minden teremben. A végül a jegyet rám kitűző teremőr hölgy szerint sokan nem veszik meg a jegyet. Hát, erre is van megoldás, tiltani kell a fotózást, vagy bele kell tenni a jegy árába…

Na mindegy, összességében szép kiállításokat láttunk, a múzeum nagyon szépen rendben van tartva, nagyon tetszett. Leszámítva a múzeumok éjszakájára történő felhajtást…