Soproni benyomások. Elszakadva a szokásos kronológia sorrendtől, következzen itt egy jó adag szubjektum.

Igazából agyamra mehetett a meleg, hogy ilyesmikről írok a nyaralásunk kapcsán, de következzenek soproni benyomásaim.

Nos. A szállásunk a belvárosban volt, méghozzá a várfalakon belül, itt összesen két szálloda van, a Wollner és a Palatinus. A Palatinus az Új utcában van, a szállodából kilépve az utca végén a Tűztorony teteje látszik.

Az egész belvárost bejártuk, az összhatás egészen szörnyű volt. Leginkább a budai várnegyedre emlékeztetett. A legtöbb épület lakatlan és használatlan volt. Több olyan állapotban, hogy ránézésre életveszélyes. Általános látvány a felázott falak, koszos ablakok, bedeszkázott kapuk.

Persze, tisztelet a kivételnek. De a többség romos denevértanya volt. Néhány hivatal, néhány jobb napokat látott étterem, néhány kopott múzeum. Mintha megszűnt volna a turizmus a soproni belvárosban.

Valójában nem, csak éppen a Várkerületre és annak külső oldalára húzódott.

A belvárosban, a várfalakon belül két utca burkolata már fel van újítva a háromból. teljesen korrekt lávakő borítja az utcákat faltól falig. A déli órákban szerintem simán lehet rajta tükörtojást sütni.

Megenni már nem érdemes, ugyanis a burkolaton (budapesti szemmel szokva már-már szokatlanul) gyakori a kutyaürülék az utca kellős közepén, ami estére már szétporlad és a szél szárnyán a tüdőnkben landol (jó esetben elmossa egy kiadós eső, de tényleg kiadósnak kell lennie, hiszen a tűzforró kőre eső néhány csepp eső azonnal elpárolog)… Undorító.

A Várkerület is átalakult, a Mária-szobor környékén a több évtizedes sövényes pusztulat helyett (amit az 2011-es Google Street View mutat) valami matt fekete köves rémálom került (megszűntek a parkolók – jó ez valakinek?), ami olyan tűzforró napközben, hogy az is egy rémálom.

Vagyis a romos házak között olyan katlan van, amiben a turisták gyakorlatilag eltűntek. Ez több napi megfigyelés. Néhányan próbálkoznak az árnyékban pihegve, de gyakorlatilag elviselhetetlen a meleg. És nincs is miért odamenni, egyszerűen nincs semmi turistamágnes a soproni belvárosban.

Este, amikor még akár szép is lehetne a kilátás, mit este, késő délután a Tűztoronyra meredő lila lámpák elkezdenek világítani. Egyrészt elcseszik egy jó kis soproni naplementés fotót a Tűztoronyból (este nyolcig van nyitva), másrészt lilára festik a tornyot. Hogy ez mire jó, azt nem tudom. Egyetlen dolog jutott eszembe a Mellrák Elleni Küzdelem világnapja, de az októberben van és rózsaszínre festik az épületeket, szóval ez nem az lesz. De hogy ocsmány, az biztos. Érdekelne, hogy mi lehet ez az irtózatos ízlésficam?

Így nézett ki régen (2009).

(Mondjuk, az kicsit ijesztő, hogy a mostani képet a telefonommal csináltam.)

Na mindegy. Szóval, nagyon hangulatos elképzelés volt ott szállást foglalni, de úgy jártam ezzel, mint a rusztikus stílussal: túl közelről nézve csalódás volt.

Nem tudom, hogy milyen koncepció mentén faragnak ebből a “meseváros”-ból igazi mesét, de az, hogy lepusztult, ránézésre gazdátlan és elhanyagolt házak között az utca kőburkolatának álltak neki, az nem sok jót jelent.

Én előbb a házak homlokzatával kezdtem volna. Tudom, hogy ez nem lehet könnyű, de minél több intézményt és éttermet vettem volna rá, hogy beköltözzön oda, hogy maguk rendbe szedjék az ingatlanokat. A többit pedig legalább annyira felújítottam volna, hogy jól nézzen ki legalább a homlokzat. Este egy-egy lámpa a tiszta, de lefüggönyözött ablakok mögött nagyot dobott volna a kisvárosi hangulaton.

Hasonlít egy kicsit ez a varsói belvárosra, ahol a németek másfél méter magasan lyukakat fúrtak a házak falába és felrobbantották az egészet. A háború után helyreállították a házakat, de ez valójában csak díszlet, nem nagyon lakik ott senki. Mégis csodájára járnak a turisták.

Tudom, ez piszok nehéz lenne, de összetört a szívem, hogy Sopron belvárosa milyen elképesztően lepusztult állapotban van. Sajnálom!

Azt kívánom, hogy rakják rendbe ezt a csodálatos várost és ott a helyünk!