Az utolsó napunkra egy extra program jutott, nem találtam egyik, tarsolyomban lévő programot sem olyan érdekesnek, ami méltó lett volna. A topiklakó ismerős javasolta ezt a Rozália-kápolna előtt és utánanézve rájöttem, hogy ez bizony egy jó kis program.
Az első terveim szerint ez egy intenzív ausztriai program lett volna, de ahogy elmélyedtem a részletekben, rájöttem, hogy se a kismartoni kastély, se a podersdorfi sétahajózás nem fog összejönni, így lett egy egész napos Fraknó vára.
Mivel a meleg továbbra is kitartott és semmi jelét nem mutatta az időjárás, hogy az eszeveszett kánikulának netalán egy heves zivatarhullámmal érkező hidegfront vetne véget, ezért látva általános állapotunkat, szerdára pihegőnapot rendeltem el magunknak.
Erejünk teljében a reggeli után az irányt Fertőrákos felé vettük.
Ahogy tavaly is, idén sem vacakoltunk sokat, rögtön érkezésünk másnapján a legnagyobb programmal kezdtük.
Soproni benyomások. Elszakadva a szokásos kronológia sorrendtől, következzen itt egy jó adag szubjektum.
Fraknó vára is benne van a listában, 2010-ben jártunk arra. Az újabb képeken fehér színű a torony, a többit meglátjuk.
A soproni városnézés is benne van a listában, úgyhogy hasonló képek is lesznek. A Tűztorony biztos.
Nézegetni való, amíg nyaralunk, hiszen 9 éve éppen ezen a napon vágtunk neki a határnak és indultunk Sopronba, ahol egy hetet töltöttünk el (nászúton). Az, hogy pont most megyünk oda megint, a tök véletlen egyébként. Igaz, most egy hatévest viszek magammal.
AZso dot net 