A nyár végén a börzsönyi kisvasutaknak adtuk a szabadidőnket. Három kisvasút belefért egy esős szombattal és egy extra programmal is (és most lesz a hétvégén a nagybörzsönyi kisvasút napja – de ezt mmi már kihagyjuk…)!

Az első a Királyréti Kisvasút volt, ami Kismaros és Királyrét között jár a Morgó patak völgyében. Átszeli Szokolyát és bevisz a hegyek közé. Királyréten kipróbáltuk a hajtánypályát (ez régi adósság volt), de erről még később részletesen beszámolunk, a játszóteret, megnéztük a horgásztavat, a Bajdázói-tavat és a felhagyott kőbányát. Aztán vártunk másfél órát a vonatra, mert benéztem a menetrendet…

A kirándulásról videó készült, ekkoriban vettem és teszteltem a Filmic Pro appot, amiben kikapcsoltam a stabilizátort, de ez annyira nem volt jó ötlet, mert a gimbal otthon maradt…

 

Valamiért kétfelé szedtem a videót, talán mert túl hosszú lett volna? Nem tudom. Királyrét továbbra is pusztulat, bár építettek egy látogatóközpontot, ami jó. Ebédelni viszont jó későn sikerült Kismaroson a Patak Vendéglőben. Még mindig finom.

 

Következett a Szob-Nagybörzsöny kisvasút, amit eredetileg csak a Szob-Nagyirtáspuszta oda-vissza túrának gondoltunk, de a Szent Orbán Hotelben elfogyasztott remek ebéd után Misi újratervezte, így lementünk Nagybörzsönybe. Így viszont jó későn értünk vissza Szobra. Egész nap vonatoztunk. Itt már teszteltük az új gimbalt, némi B-roll is készült, de erről majd külön.

 

Ennek a kisvasútnak a legszebb része Szob felől a Bezina-völgy, majd tovább Kisirtáspusztáig. Sajnos a Bezina-völgyben egy zárt motorvonat járt, ami eléggé lerontotta a hangulatot, ráadásul eléggé nyikorgott is a fix zsámolyok és a szűk kanyarok miatt …

A nap fénypontja az volt, amikor visszafelé felértünk Nagyirtáspusztára és azt láttuk, hogy a látogatóközpont simán be van zárva. Se WC, se büfé, se semmi. Üzleti érzék egyenlő nulla. Ez fájdalmasan béna volt.

Ezek után a gimballal felszerelkezve mentünk Kemencére. Sajnos azonban a vonatozáshoz sikerült elállítani a Filmic Pro-t 50 fps-re, amit ő timelapse-nek gondolt, így elég furcsa lett a videó. A kemencei kisvasút már a tűréshatáron van, ami a távolságot illeti, mivel körbe kell menni a Börzsönyön. Az út egy része az ipolysági határtól Bernecebarátiig borzalmas.

Ez a kisvasút halálra van ítélve és/vagy kiszúrta valaki magának és a jelenlegi formájában meg akarják fojtani. Láttunk már ilyet. Az, hogy a kamu-környezetvédők hangoskodása miatt nem kapják meg a pénzt a felső szakasz újjáépítésére, ennek a kisvasútnak a végét jelentheti. Budapesttől nehezebben érhető el, de értelme sincs, hiszen 4 kilométer az egész, nem visz be eléggé a hegység belsejébe, ráadásul az étkezési lehetőség is szánalmas… Sajnálnám nagyon, ha bedobnák a törülközőt, ez ugyanis egy különleges helyszín, ahol a lelkes vonatbarátok társadalmi munkában végzik a muzeális vonatok felújítását, de szükségük van a látogatókra is, ahogy a környéknek is szüksége lenne rá, de ha a vasút nem csalogatja ide a turistákat, akkor reménytelen…

Szóval, a kisvasút után megnéztük még a templomot Bernecebarátiban, majd a nógrádi vár felé vettük az irányt. Nógrádban az egyetlen étterem, ami a korábbi borkóstoló pincéből lett puceráj, ahol ettünk egy olyan szar ebédet, hogy ez tényleg figyelemreméltó. Ugyanannyiért, mint a négy csillagos Szent Orbán Hotelben, itt is egy kétszemélyes tálat ettünk, amin egy sima lapostányérban volt két csirkecomb, egy csontos karaj, egy oldalas némi salátával és két szelet fehér kenyérrel. Az egész faluban nincs egy üzlet, de ránézésre Béla bácsi étterme is bedobta a törülközőt. Szerencsére a templomtoronyra jutott új réztető. Nógrád ezzel végérvényesen elveszett.

Na, itt nem kicsit idegesen (de legalább éhesen) indultunk a várba, de a Filmic Pro nem vett fel hangot (ezt is én szúrtam el, mindegy), úgyhogy a csalódottságunknak hangot nem tudtunk adni – szó szerint.

 

Ez egy nagyon rosszul sikerült kirándulás volt.

Múlt héten tettük fel a pontot az i-re, miután beneveztünk egy nagybörzsönyi szarvasbőgés-különjáratra.  Felfelé két vonat indult, egy kis mozdony egy kocsival és a miénk, két kocsival. A mi mozdonyunk erősebb lehetett, mert többször utolértük a kicsit és néha segítettünk is neki. Előtte még teszteltük a hajtánypályát.

Ez egy szombat esti program volt, amelynek során a közönséget felvitték Kisirtáspusztára, ahol egy vadász elmesélte a szarvasbőgés lényegét és hallanunk kellett volna az eseményt.  De nem hallottunk semmit.

És ezen egyáltalán nem csodálkozok, mivel volt egy csapat a kisirtáspusztai házban, illetve volt egy másik része a társaságnak, akik kb. megállás nélkül óbégattak (az is lehet, hogy a háztól jöttek oda nézelődni, meg ingyen forraltbort inni). Olyan hangosan mulattak, hogy néha a vadász hangját nem lehetett hallani. Csodálkoztam volna, ha bármit hallunk.

No meg a kisgyerekekkel érkező családokról ne is beszéljünk…

Ennek ellenére jó kis program volt, még ha nem is érte el a célját.

Bónuszként álljon itt egy videó a három börzsönyi hajtánypályáról!