A nyaralásból visszatérve, ahol sajnos nem írtam napi naplót, ezért még nem tudok írásos beszámolót posztolni, benne volt a bugi a lábunkban, így elkezdtük a Cserhátvidéket feldolgozva – lábilag.

Volt már korábban néhány potenciális célpont tervben ezen a területen, de valahogy nem tűnt annyira vonzónak. Most viszont, kipipálva a Tapolcai-medence tanúhegyeinek egy részét (nagyjából felét) rájöttem, hogy érdekesek lehetnek a Cserhátvidék várromjai, vulkáni képződményei.

Az sem utolsó szempont, hogy a terület a bujáki vár és környéke kivételével szabadon repülhető. Nagyon sok ilyen terület nincs Budapest környékén, ráadásul a korlátozott légterű területek iránt csökkent az érdeklődésem, hogy finoman fogalmazzak. Különösen a környezetvédelmi okokra hivatkozással lezárt területek felett nem tudok napirendre térni. Kicsit emlékeztet arra, amikor 2003 környékén nagy erőkkel vetettük magunkat az erdőkbe, majd szembe találtuk magunkat az erdészettel és a különböző környezetvédelmi hatóságokkal, akik meg akarták védeni az erdőt a biciklisektől. Akkor is az volt az érzésem, hogy azt szeretnék, hogy leginkább ne járjon arra senki. Aztán amikor rájöttek, hogy egyrészt betarthatatlan, másrészt pénzt hoznának a turisták, addigra a fizetőképes kereslet keresett magának más vidéket/országot.

A mostani drón-szabályozás (lex-hatvanpuszta) nyilvánvalóan nevetséges. Mire azonban korrigálják, addigra a drón-forgalmazók alighanem megfogyatkoznak (gazdaságélénkítés). Szóval, a lista elejére azok a helyek ugrottak, amelyek drónbarátok.

Csővár annyira közel van Budapesthez, hogy egészen megdöbbentő, hogy látni a Széchenyi-hegyet és a Hármashatárhegyet a várból. Kellemes sétával elérhető a falu végéről, nehéznek aligha nevezhető.

De miért rom?

Szóval, már-már szabvány történet, IV. Bélával kezdődik a történet, aztán jöttek-mentek a tulajdonosok. A törökök persze elfoglalták és lerombolták. A történet itt csavarodik el egy kicsit, 1730-ban a Prónay-család birtokába kerül, akik nekiálltak elbontani, köveiből az acsai Prónay-kastély épült.

A romokat 1954 és 1961 között kutatták, megerősítették a tornyot, feltárták a ciszternát, kitisztították a területet. A Facebookon beleakadtam egy lelkes nyugger trollba, aki közölte az egyik poszt mellett az egyik váras csoportban, hogy ezek a büdös komcsik nem foglalkoztak a várromokkal, mert el akarták törölni a múltat. Na, “de sikerült”?

Az elmúlt ötven év nem tett jót, a várrom az eltűnés szélére került a palota ablakos falszakasza nem bírja már sokáig. A terület gazos, a falak omladoznak. Szomorú ez, de sajnos ezt sem a komcsik tették tönkre. Biztos volt olyan, amit igen, mert ezek a komcsik elképesztő ravasz figurák voltak, de ezt nem.

A vár köveiből épített acsaújlaki kastély látogatható, kivéve amikor rendezvény van. Érdekes módon magyar Versailles-ként említi magát, ami azért elég komoly túlzás, figyelembe véve méreteit és kinézetét. Azt hittem, hogy ez a fertődi Eszterházy-kastélyra szokták elsütni… Mindegy, tőlem nyugodtan. A kastély tehát kívülről megtekinthető, ha esetleg.

Mindegy, fényképek és drónvideó készült, a drónos témában még van hová fejlődnöm… Folytatjuk!